Eszembe nem jutott volna korábban Etiópiába utazni, de végül úgy hozta az élet és a Covid, hogy egy brazil út helyett Etiópia lett — és milyen szerencse! Különben sosem jutottam volna el egy hegyi dorze falucskába, vagy az Omo-völgy még ma is autentikusan élő törzseihez. Nem ittam volna etióp módon készített kávét, nem láttam volna vízilovat és krokodilt a természetes környezetében. Folytathatnám a sort a Tullu Dimtu hegycsúccsal, a körülötte fekvő gyönyörű nemzeti parkkal és a benne élő különleges állatokkal, vagy azzal a boldog érzéssel amit az jelentett, hogy a kis fekete gyerekek állandóan a kezünket szorongatták. Az élmények listája kb. befejezhetetlen, persze mindezekért az élményekért azért néha meg kellett küzdenünk az elemekkel, a helyi utak viszontagságaival, a bérelt autó állapotával, és néha egy kis hasfájással vagy a malária gyógyszer mellékhatásaival — de összességében teljesen megérte!