Alaszka

Várhatóan a reggeli órákban találkozunk a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2B terminálján a 70. számú csomagfeladó pult előtt, ahonnan átszállással Anchorage városába repülünk. Az időeltolódásnak köszönhetően várhatóan már délután megérkezünk, így kisbuszunk átvétele után van még időnk kényelmesen feltölteni élelmiszerkészleteinket és beszerezni a szükséges holmikat. Első vacsoránk elkészítése és elfogyasztása után korán nyugovóra térünk — bár előtte még érdemes kipróbálni egyet-kettőt a meglepően jó helyi sörökből!
Szállás: hostel (4 fős szobák).

Reggeli után kisbuszunkkal észak felé indulunk, s rögtön ezer méteres magasságig szerpentinezünk. Célunk egy pompás, alpesi hangulatú völgy, melynek végén az egykori Independence aranybánya található. Bejárjuk a részben szabadtéri múzeumként üzemelő, félig már romos bányaépületeket, s a hegy mélyéből itt előtörő patakban egy speciális tál segítségével kipróbáljuk a kézi aranymosás technikáját is. Bár Alaszka aranykészletének még csak 5%-a került kitermelésre, igen nagy szerencsére van szükségünk ahhoz, hogy sikerrel járjunk — nem véletlenül hagytak fel itt immár hetven éve a bányászattal. Piknikebédünk elfogyasztása után kisbuszunkkal felkapaszkodunk a közeli Hatcher-hágóba, ahonnan gyalog folytatjuk utunkat az 1466 méter magas Hatch csúcsig: innen fantasztikus körpanorámában lehet részünk az alattunk elterülő völgyekre és tavakra. Visszatérve kisbuszunkhoz hosszabb utazás vár ránk a havas hegycsúcsokkal és végeláthatatlan erdőkkel tarkított Park Highway-en. Egészen a Denali Nemzeti Park kapujáig autózunk — szép idő esetén természetesen fotómegállókat is beiktatva. Ma este már elég magas szélességen vagyunk hozzá, hogy tiszta idő és megfelelő naptevékenység esetén késő este a sarki fény elbűvölő játékát is megfigyelhessük!
Szállás: hostel (4-6 fős szobák), ruhamosási és -szárítási lehetőséggel. Ezen a szállásunkon egymás után 4 éjszakát töltünk.
Gyalogtúra: táv 4 km; szint: fel 250 m, le 250 m.

A Denali Nemzeti Park térsége Alaszka talán leghíresebb része. A park fő érdekessége, hogy a mélyen fekvő folyóvölgyek széles völgysíkjaiból hatalmas hegytömegek emelkednek ki, így a tajgával borított, vadvizes területről kiindulva a függőleges övezetesség minden térszíne megtalálható. Első itt töltött napunk délelőttjén a park bejáratától indulunk túrázni: sűrű lucfenyvesben emelkedünk egyre magasabbra (néhol kifejezetten meredek terepen), míg el nem érjük a Healy-hegy nevezetes kilátópontját, ahonnan a Nenana-folyó völgyét és a környező drámai hegyvonulatokat egyaránt beláthatjuk. Ebéd után szabadprogram következik a park látogatóközpontjában: meglepően igényes ajándéktárgyakat és gyönyörű könyveket szerezhetünk itt be, de akár rövid sétára is indulhatunk a környéken. Délután újabb kalandok várnak minket egy vadvízi evezés formájában! A korábban felülről már megcsodált Nenana-folyó legizgalmasabb szakaszán szállunk vízre: helyi vezetőnk látványos zúgókon vezet át minket, miközben kétoldalt hófödte hegyekben végződő meredek fenyvesrengeteg határolja a gyors sodrású vizet. Vacsorát követően ismét érdemes sarki fény után kutatnunk az éjszakában!
Szállás: hostel (4-6 fős szobák), ruhamosási és -szárítási lehetőséggel.
Gyalogtúra: táv 12 km; szint: fel 750 m, le 750 m. Mivel ugyanazon az útvonalon túrázunk fel és le, aki nem szeretne végig felkapaszkodni, nyugodtan megpihenhet útközben, megvárva a visszatérő csoportot.
Vadvízi evezés: nehézségi szint III.-IV.; időtartam: 2,5 óra; biztosított felszerelés: vízhatlan overál, neoprén csizma, sisak, mentőmellény, evezőlapát.

Második Denaliban töltött napunk reggelén kisbuszunkkal behajtunk a nemzeti parkba: egészen a legbelső engedélyezett pontig, a Savage-folyóig gurulunk. A Denali előterének tajgáját és tundráját is óriások uralják, hiszen a világon sehol nem figyelhető meg nagyobb példányszámban grizzly medve vagy jávorszarvas, mint itt. A nemzeti park területén hatszázötven arktikus növényfajt tartanak számon, s az óvatos természetjárók a karibuk (vad rénszarvasok) mellett hiúzokat, sőt rozsomákokat is fényképezhetnek. Rövid túrára indulunk a Savage-kanyon partján, közel a folyóhoz, míg végül egy gyaloghídon átkelve a túlsó oldalon térünk vissza kisbuszunkhoz, hogy egy megállóval arrébb, a Mountain Vista ösvényen is sétáljunk egyet. Ezen a helyen lélegzetelállító kilátás nyílik nem csak a Savage folyó völgyére és a környező hegyekre, hanem — tiszta idő esetén — magára a fenséges Denalira (6190 m), Észak-Amerika legmagasabb hegycsúcsára is, melyhez légvonalban itt vagyunk legközelebb. Piknikebédünket követően még egy kisebb túra vár ránk a Lópatkó-tó körül. Gyönyörű fenyőerdőben ereszkedve érjük el a tavat, ahol viszont sok fának már csak a tönkjét találjuk — ezeket ugyanis szorgos kis építőmesterek beépítették a meglepően nagy hódgátakba. Visszaérkezve a látogatóközponthoz buszra szállunk, hogy megismerkedjünk a környék legmegbízhatóbb téli szállítmányozóival, az alaszkai huskykkal. A parkőrök rövid programmal kedveskednek nekünk: bemutatják a szánhúzó kutyák életét, feladatait és tudását. Vacsora után az est hátralevő részét sarkifény-leséssel töltjük.
Szállás: hostel (4-6 fős szobák), ruhamosási és -szárítási lehetőséggel.
Gyalogtúrák összesen a mai napon: táv 8 km; szint: fel 150 m, le 150 m.

Élménytúránk legészakabbi napja következik: egészen Északi Sarkig autózunk — najó, nem az Északi-sarkig, hanem North Pole településig, ahol egész évben karácsony van! Fotózkodunk a világ legnagyobb Mikulás-szobrával, szánunk időt a hatalmas ajándékbolt bejárására, de akár hivatalos levelet is küldhetünk kívánságainkkal a nagyszakállúnak! Továbbhaladva Alaszka legészakibb egyetemi központjába, Fairbanksbe érkezünk. Látogatást teszünk többek között a valódi ritkaságokat felvonultató Antik Autómúzeumban, az egyetemi városrészben található Észak Múzeumában, s sétálunk egyet a Chena folyó mellett az óvárosban. Itt található a híres, jávorszarvas-agancsokból készült kapu és az a szoborcsoport is, amely a második világháború alatt létrehozott kölcsönbérleti programnak állít emléket: ennek során amerikai repülőgépeket szállítottak a Szovjetuniónak Alaszkán és Szibérián keresztül. Vasárnap lévén szentmisén is lesz alkalmunk részt venni (vagy megismerkedhetünk Fairbanks rendkívül színvonalas információs- és kulturális központjával). Élelmiszerkészleteink feltöltése után visszautazunk szállásunkra, ahol ismét átadhatjuk magunkat a sarkifény-idézés izgalmainak.
Szállás: hostel (4-6 fős szobák), ruhamosási és -szárítási lehetőséggel.

Korai reggeli után elhagyjuk szállásunkat: keletnek indulunk a világ egyik leglátványosabb autóútján, az év jelentős részében zárva tartó Denali Highway-en, mely több, mint kétszáz kilométeren szeli át a közép-alaszkai tundrát — s mely „Highway” státusza ellenére burkolatlan. Szerencsére szinte végig az erdőhatár felett vezet utunk az ívesen hajló Alaszkai-hegyvidék déli hegylábán, így igazán megtapasztalhatjuk, mennyire végtelen is az alaszkai vadon! Szép idő esetén innen nyílik a legteljesebb kilátás a napok óta kerülgetett Denali roppant tömbjére — de nem csak a hegy kedvéért tartunk fotó- és séta-szüneteket: egy kisebb dombra felhágva például a saját medrében apró ágakra szakadó Susitna-folyóra és a mögötte magasodó, havas-jeges csúcsokban tetőző hegyláncra kapunk elképzelhetetlenül epikus kilátást. Elég időt szánunk az útvonalra ahhoz, hogy kisebb túrákat is tegyünk: legyen szó akár az Alpine Creek egyik tengerszeméről, akár a Tangle-tó felett futó ösvényről, akár olyan jellegzetes geológiai képződményekről, mint a gleccserek által formált eszkerek és palsa dombok. Utolsó fotómegállónk után délnek fordulunk, s immár aszfaltozott úton haladunk tovább, miközben felsejlenek előttünk a Wrangell-hegység lenyűgöző vonulatai. Estére érkezünk szállásunkra, melyhez egy igazán egyedi, világvégi alaszkai kocsma is tartozik, jóféle helyi csapolt sörök széles választékával.
Szállás: vendégház (3-6 fős szobák), ruhamosási és -szárítási lehetőséggel.
Gyalogtúrák összesen a mai napon: táv 8 km; szint: fel 350 m, le 350 m.

Reggel nyugatnak indulunk a tegnapinál épp csak egy árnyalatnyival kevésbé drámai Glenn Highway-en, ahol a látképet a négyszáz kilométer hosszan elnyúló Chugach-hegység uralja, mely arról nevezetes, hogy itt hullik a legtöbb hó (évi csaknem tizenöt méter!) a Földön. Nem csoda, hogy ebből a rengeteg szilárd csapadékból gyorsan mozgó jégárak képződnek — többek között a még ma is 43 kilométer hosszú és 6 kilométer széles Matanuska-gleccser, melyre egy rövid séta keretében mi is rápillantunk a völgy túloldaláról. Következő megállónk az őslakos atapaszka és az orosz-ortodox kultúra házasításának sajátos eredményéről tanúskodik: sehol máshol nem jellemző festett házikó-szentélyek borítják a XVII. századi Eklutna falu temetőjét. Piknikebédünket a hasonló nevű, pazar panorámával kecsegtető tó partján költjük el, majd betérünk a szomszédos völgybe is, hogy sétát tegyünk az Eagle-folyó mentén, érintve két, víz fölé épített kilátóplatformot, ahonnan szerencsés esetben lazacokat és hódokat figyelhetünk meg. A további napokra szükséges ellátmány beszerzése után a Turnagain Arm öböl partján végighaladva lépünk be a Kenai-félszigetre, s hamarosan megérkezünk a szállásunkként szolgáló faházak közelébe. Kisbuszunkat hátrahagyva besétálunk a házikókhoz, eltávolodva a modern világ zajától. Vadromantikus hygge-életérzés és az egyszerűség szépsége vár itt ránk a természet lágy ölén: (ivó)vizet a ház mellett folyó csermelyből szerezhetünk, világításról napelemmel működtetett lámpák gondoskodnak, fűteni pedig fával tudunk.
Szállás: fűthető 6 fős jurták (hálószobák) és faház (konyha és közösségi terek). Ezen a szállásunkon egymás után 3 éjszakát töltünk. Tisztálkodásra itt-tartózkodásunk alatt napközben, az Alaszkában igen elterjedt köz-zuhanyzók igénybevételével van lehetőségünk.
Gyalogtúrák összesen a mai napon: táv 3 km; szint: fel 100 m, le 100 m.

Kora hajnalban indulunk Seward felé, hiszen a reggeli első hajóval érdemes a Kenai Fjordok Nemzeti Park területére lépnünk: így tudjuk maximalizálni a tengeri élővilág észlelésének esélyét. Hatórás fedélzeti tartózkodásunk során jó eséllyel láthatunk sziklákon heverésző fókákat, fel-felbukkanó orkákat (kardszárnyú delfineket), illetve szürke- és hosszúszárnyú bálnákat, de akár tengeri vidrákat is. Megkerülve az Aialik-fokot megközelítjük az Aialik- vagy a Holgate-gleccsert, ahol szerencsés esetben a fjordba zuhanó jégtömbök hátborzongató morajlását is élvezhetjük. Meleg ebédünket már a visszaúton, a Feltámadás-öbölben fogyasztjuk el, miközben különböző madárkolóniák mellett haladunk el: többféle lundát és lummát figyelhetünk meg, de akár fehérfejű rétisas-fiókákkal is találkozhatunk, akik ebben az időszakban repülik első, még bizonytalan köreiket a fészek körül. Visszaérve a szárazföldre Seward aranylázban született városának felfedezésére indulunk: szabadprogram keretében lesz lehetőségünk körbenézni a kikötőt körülölelő üzletekben, s használni a köz-zuhanyzót, mielőtt az Alaszkai Tengeri Élővilág Kutatóközpont megtekintésére indulunk. Ez a remek intézmény valós környezetükben mutatja be a környéken élő halakat, tengeri emlősöket és egyéb vízi állatokat, illetve madarakat. Kedvünktől és az időjárástól függően még sétálhatunk egyet az óvárosban: érdemes szemügyre vennünk a Széchenyi Zsigmond által is használt és többször említett Van Gilder Hotelt, valamint néhányat azon alkotások közül, amelyek miatt Seward kiérdemelte az „Alaszka falfestmény-fővárosa” címet.
Szállás: fűthető 6 fős jurták (hálószobák) és faház (konyha és közösségi terek).

Reggel a Kenai-hegység vonulatai között egészen a félsziget nyugati partjáig, a névadó Kenai városkáig autózunk. Meglátogatjuk az igen informatív kulturális központot, ahol betekintést nyerünk a terület történelmébe, különös tekintettel az orosz befolyás időszakára. Átsétálva a közeli ortodox templomhoz kiderül, hogy az orosz hagyományok a mai napig élnek — várhatóan még az aktuális pópával is beszélgethetünk róluk. Innen a közeli Soldotnába, a „lazac-fővárosba” vezet utunk, ahol egy gondosan kialakított skanzen mutatja be, milyen volt az élet Alaszkában az első telepesek idején. A múzeum kiállításai és rekonstruált épületei hiteles képet adnak a korai bevándorlók mindennapjairól, akik extrém zord körülmények között hozták létre otthonaikat, továbbá itt találjuk azt a 7,2 millió dollárról szóló csekket is, amivel az Egyesült Államok 1867-ben megvásárolta Alaszkát Oroszországtól. Fényképszünetet tartunk a Russian Riveren közlekedő kompnál, amely a világ legismertebb, legjobb lazachorgász területe — így csoportunk tagjain kívül mindenki hónaljig érő csizmákban, kezében botokkal és lazacokkal fog közlekedni... Mai ebédünket egy jellegzetes, a semmi-közepén-álló útmenti egységben fogyasztjuk el, ahol kávézás és szendvicsezés mellett zuhanyzásra, valamint szerszám- és alkoholvásárlásra is lehetőség adódik. Délután az Alaszkai Vadvédelmi Intézetet keressük fel: ez valójában egy hatalmas vadaspark, amely Alaszka őshonos állatvilágának megóvásával és védelmével foglalkozik. A legtöbb helyi vadállat megtalálható itt: farkasok és prérifarkasok, grizzlyk és fekete medvék, jávor- és rénszarvasok, vapitik, karibuk, pézsmatulkok, erdei bölények... Ha az elmúlt napokban valamelyiket nem tudtuk megfigyelni a vadonban, akkor itt testközelből tehetjük meg! Az intézet számos faj visszatelepítésében játszik kulcsszerepet, így járulva hozzá Alaszka vadállatainak fennmaradásához. Estére visszatérünk szállásunkra, s — ha korábban nem tettük volna — kipróbáljuk igazi fatüzelésű szaunánkat!
Szállás: fűthető 6 fős jurták (hálószobák) és faház (konyha és közösségi terek).

Szállásunkat elhagyva Anchorage felé vesszük az irányt. Első megállónk egy szuper kilátópont, ahonnan a negyedmilliós város csaknem egészét beláthatjuk! Alaszka legnépesebb települése a Cook-öböl partján, szinte szabályos háromszög alakban terül el, s szokatlanul nagy parkokkal és természetvédelmi területekkel rendelkezik, ötvözve az amerikai nagyvárosok és a romlatlan északi vadon hangulatát. Az Alaszka egyedülálló növényvilágát bemutató botanikus kert bejárását követően a múzeumok felé indulunk. A félig szabadtéri Alaszkai Őslakos Örökség Központban a tizenegy őshonos törzs történelme és hagyományai mellett korabeli lakhelyeik is bemutatásra kerülnek, a Smithsonian részeként üzemelő Anchorage Múzeumban pedig — mely az egész állam legérdekesebb kiállítása — színvonalas és interaktív tárlatok keretében kaphatunk átfogó összegzést Alaszka múltjáról és jelenéről, legyen szó művészetekről, sarkvidéki kutatásokról vagy természeti kincsekről. Késő délután elsétálunk az állammá válás emlékművéhez, majd szabadprogram keretében ismerkedünk tovább a belvárossal: jó alkalom ez csecsebecsék vagy akár komolyabb eszközök beszerzésére (ne feledjük: Alaszka forgalmiadó-mentes állam!), de a híres „pirosnapernyős” standon kapható rénszarvas-hotdog megkóstolására is. Búcsúvacsoránk elfogyasztása után elfoglaljuk a túra elején már megismert szállásunkat.
Szállás: hostel (4 fős szobák).

Miután repülés-készre pakoltuk táskáinkat, utolsó bevásárlást tartunk először egy hipermarketben, majd egy klasszikus termelői piacon, hogy beszerezzük az otthoniaknak szánt, romlandóbb termékeket. Utolsó megállónk a repülőtér tőszomszédságában található Hood-tó, amely a világ legforgalmasabb hidroplán-kifutója: szinte percenként szállnak fel róla és landolnak rajta változatos felépítésű és méretű kisrepülők. Itt található az Alaszkai Légiközlekedési Múzeum is, ami a helyi repüléstörténet kincseit őrzi és mutatja be: számos történelmi repülőgépet, interaktív bemutatókat és archív fotókat láthatunk, amelyek betekintést nyújtanak a repülés fejlődésébe és a halálmegvető pilóták kalandjaiba, akik fontos szerepet játszottak Alaszka távoli és zord vidékeinek feltérképezésében és fejlődésében. Ebéd után végül megválunk hűséges kisbuszunktól és megkezdjük hosszú repülésünket Európa felé.
Az éjszakát repülőgépen utazással töltjük.

Átszállást követően várhatóan a kora esti órákban érkezünk Budapestre.