Izland: Nyugati-fjordok

Várhatóan a délelőtti órákban találkozunk Budapesten a Liszt Ferenc repülőtér 2B termináljának indulási szintjén a 70. számú csomagfeladó pult előtt, ahonnan közvetlen járattal Izlandra repülünk. A keflavíki repülőtéren felvesszük bérelt járműveinket — valamint a vámmentes boltban érdemes vásárolnunk némi italt —, feltöltjük élelmiszerkészleteinket és a szállásunkra utazunk. Vacsora után az est hátralevő részét ismerkedéssel töltjük.
Szállás: hostel.

Korai reggeli és indulás után bevesszük magunkat a kietlen izlandi felföldre. Az egyik legismertebb felföldi úton, a Kaldidaluron keresztül közelítjük meg a Langjökull gleccsert, Izland második legnagyobb jégfolyóját, majd a több száz kis vízesésből álló türkizkék Hraunfossar és Barnafoss vízeséseket keressük fel. A délután folyamán körbejárjuk a Sturlureykir ménesbirtokot, ahol a helyi gejzírben sütött rozskenyér készítését is bemutatják nekünk — amit természetesen meg is kóstolhatunk. Továbbhaladva rövid sétát teszünk a 170 méter magas Grábrók vulkáni kráter peremén, ahonnan pazar kilátás nyílik a környező lávamezőkre és a Hredhavatn-tó partján fekvő Bifröst Egyetemre. A kráter mellett található egy XIX. századi birkaszelektáló is, amelyet az izlandiak híres ünnepén, a réttir során szoktak használni. Ekkor nyárra a hegyekbe felküldött bárányokat begyűjtik: a gazdák kiválogatják és külön karámba terelik sajátjaikat. Szállásunkra menet még útba ejtjük a tejtermékeiről híres Erpsstaðir családi farmot, ahol lehetőségünk nyílik megkóstolni házi készítésű fagylaltjukat és az izlandiak túróra emlékeztető tradicionális ételét, a skyr-t. Este érkezünk mindentől távol eső szállásunkra, ami az egyik legészakibb, autóval is megközelíthető helyen fekszik. Itt kedvünk szerint megmártózhatunk a tengerparton található termálmedencékben, átérezve az igazi izlandi életérzést.
Szállás: vendégház (2-4 fős szobák).

Kanyargós, juhnyájakkal és vízesésekkel szegélyezett földutakon utazunk Djúpavíkig. Itt meglátogatjuk az óriási, elhagyatott heringfeldolgozó üzemet. A gyár 1934-ben épült, elkészültekor ez volt Izland legnagyobb betonépülete — azonban a század közepére elfogytak az itteni heringállományok, ezért 1954-ben bezárták a létesítményt és az egykori kisváros teljesen lakatlanná vált. Ma a településen egyetlen házaspár él, akik a gyár rozsdásodó épületében tartanak vezetéseket és szerveznek kulturális programokat. Megnézzük az Észak-Izland legismertebb vízesésével névrokon Godafosst, rövid sétát téve a hasadék partján, amibe ömlik. Továbbautózunk a Drangajökullhoz, Izland legészakibb gleccseréhez. Kaldalónnál, vagyis a „hideg lagúnánál” hagyjuk járműveinket, aminek színe a beleömlő sebes gleccserfolyó és tengervíz találkozása miatt a szürke és az élénkkék között váltakozik. A Mórilla gleccserfolyót követve pár órás túrára indulunk a gleccser lábához: útközben számtalan vízesés mellett haladunk el és kisebb patakokon is átkelünk. Este érkezünk szállásunkhoz, ahol a pajtából hangulatos trópusi üvegházzá alakított épület medencéiben és egy külső természetes hőforrásban pihenhetjük ki a nap fáradalmait.
Szállás: faház-apartmanok (4-6 fős szobák).
Gyalogtúra: táv 12 km; szint: fel 150 m, le 150 m.

Reggel útnak indulva először egy fókákkal borított sziklacsoportot veszünk szemügyre, felkeressük az állatok segítésére kiépült Sarki Róka Centert, ahol kis múzeumban tudhatunk meg többet róluk, és találkozhatunk is a menhely felépülésben lévő egyedeivel. Később a szurdokban bujkáló Valagil-vízesést közelítjük meg egy rövid túrával. Ezután a Bolafjall-hegyen található azonos nevű radarállomáshoz kapaszkodunk fel járműveinkkel, ahonnan szép kilátás nyílik a környező fjordokra. Továbbhaladva Bolungarvíkben megnézzük az Ósvőr Tengerészeti Múzeum néven ismert XVIII. századi halásztelep másolatát, ahol egy helyi halász ruhába bújt idegenvezető mutatja be nekünk a régmúlt idők izlandi embereinek hétköznapi életét. Késő délután érkezünk a Nyugati-fjordok fővárosába, Ísafjördurba. Itt lehetőségünk van felfedezni a város nyüzsgő kikötőjét, hangulatos utcácskáit és a körülötte elterülő hegyeket.
Szállás: hostel (4-6 fős szobák).
Gyalogtúra: táv 4 km; szint: fel 50 m, le 50 m.

Korán kelünk, hogy elérjük Bolungarvíkből induló hajónkat. Utunk oda vezet, ahol egyáltalán nincsenek is utak: a teljesen lakatlan Hornstrandir természetvédelmi területre. Ez a terület kizárólag nyáron, és csakis hajóval megközelíthető. Lakói főként barátságos sarki rókák, Izland egyetlen őshonos emlős állatai és az itt fészkelő tengerparti madárkolóniák. Ha szerencsénk van, útközben bálnákat és fókákat is láthatunk hajónk mellett felbukkanni. A Dögunafell-hegy mentén felkapaszkodva, majd annak gerincén átkelve érkezünk meg a festői környezetben elhelyezkedő Hornbjargsviti világítótoronyhoz, ahol matracszállásunk vár ránk. Csomagjainktól megszabadulva, délután szabadprogram keretében fedezhetjük fel a környéket, mely olyan érzést kelt, mintha mi lennénk az első túrázók, akik erre a még érintetlen vidékre tévedtünk! Emberi tevékenységnek nyoma sincs: itt a szikláról tengerbe ömlő vízesések és a pazar panoráma az úr!
Szállás: matracszállás (6-12 fős szobák).
Gyalogtúra: táv 6 km; szint: fel 300 m, le 300 m.

Ezen a napon a tarajos, hullámszerűen a szárazföld felé lejtő híres félszigetre túrázunk, melynek szarv-alakja a régió nevét adta. Meghódítjuk legikonikusabb csúcsát, a Káflatindurt. A többszáz méteres sziklafalak tetejére kifeküdve gyönyörködhetünk a fenomenális kilátásban és az itt fészkelő többmillió nyüzsgő madárban. A félsziget legészakibb pontján, a Hornbjarg-sziklán pedig igazán a világ végén érezhetjük magunkat a végtelen óceánt nézve, mindössze egyetlen kilométerre az Északi sarkkörtől! Késő délután érkezünk vissza hajónkkal a Nyugati-fjordok fővárosának is nevezett Ísafjördurba, amit szabadprogram keretében fedezünk fel. A város a XVI. század folyamán fontos kereskedelmi- és halászközponttá vált, óvárosában ma is megfigyelhetőek a történelmi épületek. Sétát teszünk hangulatos utcácskáin, kipróbáljuk elegáns kávézóit, híres pékségét — és feltöltjük megcsappant élelmiszerkészleteinket is.
Szállás: hostel (4-6 fős szobák).
Gyalogtúra: táv 12 km; szint: fel 550 m, le 550 m.

Első állomásunk pár egysávos alagútat követően a csendes Önundarfjörður-fjordba nyúló móló és annak mélyzöld fűcsomókkal, aranysárga homokdűnékkel tarkított partja. Meglátogatjuk Flateyri falujának 1914 óta folyamatosan üzemelő könyvesboltját, ami a nyitása óta gyakorlatilag változatlan formában maradt meg, és várja a látogatókat. A késő délutáni órákban érünk el túránk másik csúcspontjához. A Nyugati-fjordok szívében megközelítjük a fátyolszerűen elterülő, fenséges Dynjandi-vízesést. Az izlandi dynjandi kifejezés mennydörgőt vagy zengőt jelent, ami értelmet nyer, amint közvetlen közelébe merészkedünk a 100 méter magas zuhatagnak és arcunkon érezzük a páráját! Maga a vízesés is sok lépcsőből áll, de rövid sétánk során még több, kisebb zuhatag mellett is elhaladunk. Miután kigyönyörködtük magunkat, szállásunkra utazunk, ám napunknak még nincs vége: ellátogatunk egy közeli termálvizes fürdőhelyre. Miközben áztatjuk magunkat a 36°C és 46°C közötti természetes medencék egyikében, csodálhatjuk az alattunk elterülő fjordot és a felénk magasodó hegyeket.
Szállás: faház-apartmanok (2-4 fős szobák).

Rövid megállót teszünk a Garðar BA64 néven ismert bálnavadászhajó roncsánál: ez Izland legöregebb acélhajója. A Titanic tragédiájának évében vízre bocsátott hajó tulajdonosok seregét szolgálta ki, majd több évtizednyi hűséges szolgálat után végül 1981-ben zátonyra futtatták a Skápadalur-völgyben, ahol azóta is rozsdáll. Pár órás autózás után érünk el Izland legnyugatibb pontjához, a tekintélyes Látrabjarg-sziklához. A 14 kilométer hosszú, csúcsánál 440 méter magas sziklafal egyedülálló vonulatot alkot a part mentén, különleges földrajzi formációival és lenyűgöző kilátással a végtelen Atlanti-óceánra. Rövid sétát teszünk a csiviteléstől hangos sziklafal peremén, ami Európa legnagyobb madárkolóniájának ad otthont: becslések szerint több mint ötmillió szárnyas költőhelye. A világon itt figyelhetjük meg legnagyobb számban Izland (nem hivatalos) nemzeti állatait, a lundákat. Ezek a bohókás madarak könnyen felismerhetőek élénk színű csőrükről, dülöngélő járásukról és kíváncsi egyéniségükről, aminek köszönhetően közvetlen közelről is szemügyre vehetjük őket. Ezután a Rauðisandur, vagyis szó szerint „vörös homokos” tengerpart felé vesszük utunkat. Izland legtöbb fekete színű partszakaszával ellentétben a Nyugati-fjordok bővelkedik az arany- vagy narancssárga színűekben, amit az őket fedő összetört fésűkagylók színeznek meg. Az így kapott árnyalat az időjárás függvényében változhat, egyes napokon akár rózsaszín színben is pompázhat, verőfényes napsütésben pedig mintha az egész part szikrázna. Késő délután magunk mögött hagyjuk a Nyugati-fjordokat: komppal kelünk át Flatey szigetének érintésével Stykkisholmur városába, ahol egy helyi étteremben elköltjük búcsúvacsoránkat.
Szállás: faház-apartmanok (4 fős szobák).

Korai kelés után a Glymur-vízeséshez utazunk. A 198 méter magasból egy kanyonba lezúduló grandiózus vízesés a második legmagasabb a szigeten. Ezt a címet is csak 2007 óta viseli, amikor is a Morsárjökull-gleccser olvadni kezdett és az így létrejövő Morsárfoss letaszította addigi pozíciójából a maga 228 méterével. Ösvényünk némi emelkedés után a Thvottahellir-barlangon vezet keresztül, majd a vízesést is tápláló Botnsá-folyó feletti pallón átkelve jutunk előre a kanyon oldalában. Minél magasabbra érünk, annál lélegzetelállítóbb kilátás nyílik az alattunk elterülő szurdokra és a környező hegyekre, mígnem elérjük a vízesés tetejét. Jó idő esetén a folyón ismét átkelve, a hasadék másik oldalán leereszkedve érünk vissza a parkolóba. Innen már közvetlenül a repülőtérre utazunk, megválunk bérelt járműveinktől, búcsút intünk szeretett szigetünknek, és megkezdjük utazásunkat hazafelé.
Az éjszakát repülőgépen utazással töltjük.
Gyalogtúra: táv 6 km; szint: fel 350 m, le 350 m.

Éjszaka landolunk Bécsben, ahonnan különbusszal utazunk haza, várhatóan a hajnali órákban érünk Budapestre.