Kalifornia

Várhatóan a hajnali órákban találkozunk Budapesten a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2B termináljának indulási szintjén a 70. számú csomagfeladó pult előtt, majd megkezdjük hosszú repülésünket az Egyesült Államok felé. A késő délutáni órákban érkezünk Kaliforniába, Los Angeles városába, felvesszük bérelt kisbuszainkat, és feltöltjük élelmiszerkészleteinket. Miután Venice strandjáról, a Csendes-óceán partjáról megcsodáltuk első naplementénket, elfoglaljuk szállásunkat és korán nyugovóra térünk. Szállás: motel.

Tartalmas napnak nézünk elébe az Angyalok Városában: először a Hollywood Boulevard-on közelítjük meg a “Hírességek sétányát”. A világ egyik leghíresebb útszakaszának több, mint 2000 csillaga közül fényképezkedhetünk akár Elvis Presley-ével, Michael Jacksonéval, Donald Trumpéval vagy Harrison Fordéval, de megkereshetjük a magyar művészek kitüntetéseit is. Ezután felkapaszkodunk a Griffith Csillagvizsgálóhoz, melynek teraszáról elénk tárulnak az USA második legnagyobb városának elképesztő méretei: az agglomeráció nagyvárosaival, melyekkel gyakorlatilag egybe nőtt, területe Pest megye kétszeresét teszi ki, minden megszakítás nélkül! Természetesen nem maradhat ki a híres Hollywood felirattal készített fotó sem, mielőtt leereszkedünk a felhőkarcolókkal tarkított belvárosba. Hamar ráébredünk: LA nem szép, óriási kontrasztokat rejteget a felszín alatt, de pezseg, nyüzsög, az örökös napsütés és az óceán lelket ad neki a hegyek árnyékában — nem véletlen, hogy számtalan művészt, színészt, rocksztárt és komplett zenei stílusokat adott a világnak. Carlsbad felé indulva meglátogatjuk a legrégebben üzemelő McDonald’s gyorséttermet, mielőtt elfoglaljuk óceánparti kempingünket. Szállás: kemping.

Korai sátorbontást követően délnek indulunk tovább: először a La Jolla gyönyörű strandjait és szikláit elfoglaló oroszlánfókákat tekinthetjük meg, mielőtt megérkezünk San Diego városába. A Los Angeles után igazán élhetőnek, hangulatosnak és európai léptékűnek tetsző város jelképénél, a múzeummá alakított USS Midway anyahajónál kezdjük a napunkat. Végigjárjuk a Vietnámban is szolgált hajón kiállított repülőket, felmászunk a parancsnoki hídra és toronyba, és veteránok kalauzolnak el a hajón egykor szolgálók életébe minket. Ebéd után sétára indulunk: az olasz városrész a fejünk felett áthúzó repülőkkel; a kikötő apró, egykori halászfaluból átalakított házacskáival és hihetetlen hangulatával; a Gázlámpás-negyed pedig bárjaival, fényeivel, vibrálásával és téglaházaival varázsol el. Délután még elmerülünk a Balboa park botanikus kertjei, kastélyai és a különböző országok kulturális házai között, mielőtt folytatjuk utunkat a posztapokaliptikus, elhagyatott sóstó, Salton Sea partjáig. Szállás: kemping.

A reggeli órákban érkezünk utunk első nemzeti parkjához: a Joshua Tree-ben számtalan példányát láthatjuk majd a hatalmasra növő, névadó jukka-féléknek. A világon egyedül itt élő fákon kívül a Mojave- és Colorado-sivatagok találkozásánál elnyúló park másik nevezetességét a főképp metamorf gneiszből álló sziklák adják, melyeket a szél és a víz évezredes eróziós munkája csiszolt óriási kavicsokhoz hasonlóvá. Némelyekben igen különös formákat fedezhetünk fel: van itt koponya-, pingvin- és szívecske alakú, de boltíves sziklakompozíció is. Rövid túránk során felfedezünk egy oázist, a Cholla-kaktuszok kertjét, és ha szerencsénk van, pár elhagyatott bányaépületbe is belebotolhatunk a kaliforniai aranyláz idejéből. Az 1580 méter magas Key’s kilátóponton koronázzuk meg napunkat, ahonnan szemügyre vesszük a Coachella-völgyben elterülő Palm Springs-et is, melynek külterületére ereszkedve töltjük el éjszakánkat. Szállás: kemping.

Korai ébresztőnket követően hosszú vezetés vár ránk, hogy készleteink feltöltése után elérjük a Sierra Nevada déli, egyben legmagasabb hegyeit. A koradélutáni órákban érkezünk az óriás mamutfenyőiről elnevezett Sequoia Nemzeti Park bejáratához. A szerpentines “Tábornokok országútján” hajtva számtalanszor állunk meg egy-egy kilátóponton, hogy az elképesztő látványban, a hatalmas fákban és hegyekben gyönyörködjünk, vagy épp rövid sétákra induljunk. Utunk kőbe és mamutfenyőbe fúrt alagutakon vezet át, mígnem elérjük a világ legnagyobb törzstérfogatú, élő fáját, a Sherman tábornokról elnevezett ősfenyőt. A lemenő nap már a Sequoia nagytestvérének számító Kings Canyon Nemzeti Parkban ér minket. Szállás: kemping. Ezen a szállásunkon egymás után két éjszakát töltünk.

Reggelünket ismét egy hatalmasságnál, a Grant Tábornok fánál kezdjük, melyet “Az ország karácsonyfájának” is neveznek. A Kings Canyonnak méltatlanul kevés figyelem jut Amerika egyik legnépszerűbb nemzeti parkjának, a Yosemite-nek az árnyékában: rejtett kincs ez a Sierra Nevada mélyén, szürkésfehér hegyeivel, vad fenyveseivel, alpesi virágos rétjeivel és nem utolsósorban, a fullasztó tömeg hiányával. A páratlan kilátásról magunk is meggyőződhetünk, mielőtt a Kings-folyó völgyében ereszkedni kezdünk, hogy egy nagy réten, 1000 méteres sziklafalak között elérjük az aszfaltút végét. Az első nagyobb megmérettetés jön, hogy felavassuk túracipőinket: innentől zafírkék gleccserpatakokat követve és keresztezve folytatjuk utunkat a Mist Falls vízesésig, aminek tetejéről kiváló panoráma nyílik a park egyik legikonikusabb részére, a Paradicsom-völgyre (Táv: 14 km, szint: fel 250 m, le 250 m). Kisbuszainkhoz visszaérve, időnk függvényében pihenünk meg egy hangulatos hegyi tó partján, mielőtt egy tábortűz mellett elköltjük jól megérdemelt vacsoránkat. Szállás: kemping.

Délelőttünket autózással töltjük: Fresnót érintve jutunk el élménytúránk egyik legcsodálatosabb helyszínére, a vízeséseiről és monumentális gránittömbjeiről ismert Yosemite Nemzeti Parkba. Először a Gleccser-pontról gyönyörködhetünk a park jelképének számító Half Dome-ban és a festői, élénkzöld gleccservölgyben, elkészítve a képeslapokra illő fotóinkat, melyeket az odavezető út hajtűkanyarjaival tehetünk művészibbé. Rövid túrát teszünk a közeli Sentinel Dome csúcsára (Táv: 5 km, szint: fel 150 m, le 150 m), mielőtt leereszkedünk az alattunk elnyúló völgybe. A jégkorszakok jótékony hatása nem csak az azonos című mesefilmek megihletésében érhető tetten: az elvonuló jég vájta ki ezt a 12 km hosszú gleccservölgyet is, amelynek mára csodájára jár a világ. A völgy szájában, a csendesen kanyargó Merced-folyó partján állva magunk is meggyőződhetünk méreteiről, elámulva a két oldalt magasodó gránitfalaktól. Ezek egyike, az egyedülállóan Alex Honnold által 2017-ben biztosítás nélkül megmászott, 900 méter magas függőleges sziklafal, az El Capitan, melynek lábát rövid séta keretében mi is megérinthetjük, mielőtt felverjük sátrainkat a völgy mélyében. Szállás: kemping. Ezen a szállásunkon egymás után két éjszakát töltünk.

Reggel túrára indulunk a Half Dome irányába. Utunk során végig páratlan látványban gyönyörködhetünk, miközben az óriási sziklák között csobogó patak mentén, időnként buja zöld erdei csapásokon, olykor sziklába vájt ösvényeken törünk egyre magasabbra. Testközelből csodáljuk meg a Vernal- és Nevada-vízeséseket, majd fentről is visszatekinthetünk a lezúduló víztömegekre. Utunk során számtalan lehetőségünk lesz megfigyelni a Yosemite páratlan faunáját: a mindenütt előforduló mókusok mellett számtalan sas-, sólyom-, keselyű- és énekesmadárfajt, és akár szarvasokat, borzot, farkast vagy fekete medvét is láthatunk az erdőben, így érdemes nem letérni a kitaposott ösvényről! Ebédszünetünket varázslatos környezetben töltjük a Nevada-vízesés tetején, majd egy másik úton indulunk vissza a völgybe: fenyves-rengetegek között ereszkedünk, körülöttünk szürke gránitfalak karcolják az eget, a nem is olyan messzi távolban pedig a Half Dome gránittömbjében gyönyörködünk (Táv: 12 km, szint: fel 650 m, le 650 m). Késő délután a Yosemite-völgyben egy utolsó sétára indulunk: a lemenő nap sugarainál gyönyörködhetünk a Yosemite-vízesésben, a látogatóközpontban pedig szuvenírvásárlásra is lehetőségünk nyílik. Szállás: kemping.

Búcsút intünk a Yosemite-nek, de nem akárhogyan: a festői szépségű Tioga főúton kelünk át a Sierra Nevada-hegység keleti oldalára, miközben gyakran megállunk kigyönyörködni magunkat, köztük a Tuolumne-réteken, ahol rövid túrával színesítjük utazásunkat (Táv: 5 km, szint: fel 100 m, le 100 m). A Mono-tó partjára érve felkapaszkodunk a Panum-kráterre, és betekintünk az egykori tűzhányó fiatal, és meglepően épen megmaradt szájába. A lúgos, sós tó legnagyobb jellegzetessége — a vígan éldegélő sórákok, és az őket fogyasztó milliónyi madár mellett — a vulkáni tevékenység nyomán képződött tufaoszlopok sokasága, melyeket mi is meglátogatunk a partra érve. Következő megállónk Bridgeport: a város határában lévő, természetes hőforrások medencéiben kedvünkre mártózhatunk, pihenhetünk. Délutánra érkezünk egy kristálytiszta vizű tengerszem, a Tahoe-tó partjára. Az alpesi tó nem csak 501 méteres mélysége miatt érdekes: Nevada és Kalifornia államok határán fekszik, s a vízi sportok szerelmesei mellett a síelők kedvelt célpontja is. Nem véletlen, hogy fokozódó népszerűsége okán mára a “milliomosok búvóhelyévé”, és az USA egyik legértékesebb ingatlan-paradicsomává vált. Készleteink feltöltése után érünk éjszakai megállónk, a Smaragd-öböl partjára. Szállás: kemping.

Ébresztő után az öböl környékén kalandozunk: több, látványban egymással versengő kilátópontra is ellátogatunk, és megcsodáljuk a közelben fészkelő sasokról elnevezett vízesést is. Ám a legszebb panorámát a kék-zöld, áttetsző tisztaságú víztükörre kétségkívül a Tahoe-tó délnyugati partján és a Smaragd-öböl mentén húzódó, lélegzetelállító Rubicon-ösvény szolgáltatja, melyet mi is felfedezünk, a tóparti Vikingsholmnál fejezve be túránkat (Táv: 8 km, szint: fel 300 m, le 300 m). A misztikus, titkokkal teli skandináv kastély a homokos fövenytől pár lépésre várja látogatóit. Délután hosszabb utazás veszi kezdetét, mely során elérjük élménytúránk legészakibb pontját, a zord Lassen Vulkanikus Nemzeti Parkot. A névadó — jelenleg is aktív — Lassen-vulkán a Cascade-hegység alsó részének tagja, és működése során hozta létre a színes, néhol idegennek ható tájat. Sátorhelyünk felé haladva megállunk az utóvulkáni jelenségekben gazdag Sulphur Works területénél: a gőzölgő, kénes, színpompás táj lenyűgöző élményt nyújt. Szállás: kemping. Ezen a szállásunkon egymás után két éjszakát töltünk.

Miután kipihentük magunkat, első túránk a nevéhez hűen pokoli vidékre, a Bumpass Hellként elhíresült területre kalauzol minket (Táv: 5 km, szint: fel 350 m, le 350 m). A fő látványosságnak számító kiépített sétány türkizkék tavacskák, sárgás-vöröses sziklák, iszapfortyogók, rengeteg fumarola és gázfeltörés között vezet, éreztetve, hogy a Föld szinte él alattunk. Ebéd után a hóhelyzet függvényében igyekszünk meghódítani a Mt Lassen csúcsát: az egy évszázada szunnyadó vulkánra meredek, köves, holdbéli gyalogút vezet, de minden szenvedést megér letekinteni a tetejéről (Táv: 8 km, szint: fel 650 m, le 650 m). Estefelé még a csendesen megbúvó Manzanita-tónál teszünk látogatást, mielőtt korán nyugovóra térünk. Szállás: kemping.

Az ébredező Nap már talpon talál minket, ugyanis hosszú útnak nézünk elébe: Kalifornia állam fővárosába, Sacramentoba ereszkedünk le. Szemügyre vesszük a California State Capitol épületét, ahol a törvényhozás zajlik; megtekintjük a nevezetes Golden1 rendezvényközpontot, és a Sacramento-folyóhoz sétálva megörökíthetünk egy igazi, vadnyugati időkből megmaradt vasútállomást is. Délutánunk a kulináris élvezeteké: Kalifornia egyik világhírű borvidékére, a Napa-völgybe látogatunk. A másfél évszázada kiépült borvidék speciális klímájáról és a franciaországi testvéreivel versengő cabernet sauvignon fajtaborairól híres; jelenleg Bordeaux-val együtt a világ élvonalát adják a kategóriában. Minden borászat egy-egy műremek: az egyik középkori várat, a másik mediterrán kastélyt, a harmadik spanyol haciendát utánoz, de különbözőségük ellenére mindegyik jól illik a tájba. Egy kóstolásra és körbevezetése mi is betérünk ezek egyikébe, mielőtt leereszkednénk Napa városkájába. Az esti órákban indulunk tovább San Francisco irányába, hogy a Windows XP híres háttérképét szolgáltató dombok után a Golden Gate hidat is megcsodáljuk — természetesen a lemenő nap fényében! Szállás: kemping. Ezen a szállásunkon egymás után két éjszakát töltünk.

Teljes napunkat Amerika legszebbnek tartott nagyvárosának felfedezésére szenteljük: irány ‘Frisco, az „Arany Város”! Elsőként a kikötői részre utazunk, felfedezve a híres öbölbe nyúló mólók világát, és az ott sütkérező oroszlánfókákat. A hullámok hátán közelítjük meg a filmekből is ismert egykori börtönszigetet, az Alcatrazt, melyet mára múzeummá alakítva látogathatunk meg. A Fisherman’s Wharf negyed hangulatos halászkunyhói között elköltött ebédünket követően felsétálunk a kanyargós Lombard utcán, mielőtt a város másik jelképének számító kábelvasutak egyikére pattannánk fel. A több dombra épült város meredek lejtői és emelkedői miatt a lóvasút alkalmazása nem jöhetett szóba, így kezdték el a XIX. század közepén a kábelvasút-hálózat kiépítését. Bár az autók és villamosok elterjedése után erőteljesen visszaszorult, ma ismét reneszánszát éli az immár egyedülállónak számító közlekedési mód, melyet évente több, mint 7 millió turista vesz igénybe. Meglátogatjuk az Egyesült Államok legnagyobb kínai negyedét, a Transamerica Pyramidot és a nyüzsgő pénzügyi negyedet is, mielőtt visszaülünk kisbuszainkba, hogy a híres viktoriánus házakat útba ejtve jussunk fel egy kilátópontra, megcsodálni a naplementében úszó várost. Szállás: kemping.

Reggel délnek indulunk az öböl mentén, hamarosan belépve a híres Szilícium-völgy kapuján. A gazdasági hírekből esetleg ismerősen csengő várostáblák folyamatosan suhannak el mellettünk: Menlo Park... Palo Alto... Mountain View... Cupertino... San José... Rövid kitérőt teszünk a Googleplexhez: a techóriás vadonatúj székháza innovatív, zöld, modern, és kampuszán sétálva fellelhetjük a híres Android figurák életnagyságú modelljeit is. Az USA kultúrájának szerves részét képezik az autók: kirándulásunk alatt számtalan, európai szemmel túlméretezett benzinfaló szörnyeteggel találkozhattunk, de ez nem meglepő, hiszen itt a V6-os, 3 literes motor még a “családi” kategóriába sorolandó. Szorosan kapcsolódik ehhez az útonlevés, a road tripek hangulata, melyet mi is átélhetünk, ahogy nekifeszülünk a Big Sur országútjának. A Los Angelesig hátralévő több, mint félezer kilométeres partszakasz festői látványt kínálva várja az utazókat: heteket tölthetnénk el fényképezéssel és naplementékkel, olyan nehéz betelni a Csendes-óceán panorámájával. Sajnos, kénytelenek vagyunk csak a legfontosabb klasszikusokra bízni magunkat: nem maradhat el — többek között — Carmel művészfalucskájának, a Bixby-hídnak, a Point Sur világítótoronynak és a tengerbe ömlő McWay vízesésnek megcsodálása sem. Szállás: kemping.

Utoljára elcsomagolva sátrainkat Santa Barbarába autózunk, melynek nem csak neve utal meghatározó külföldi hatásokra: híres épületei, mint például a Mission-katedrális, a megyei bíróság épülete vagy a számtalan, apró kápolna egyaránt a spanyol gyarmati építészet stílusát hirdetik fehérre meszelt, stukkókkal díszített, vörös tetőcserepes épületeikkel. Az erősen katolicizált, missziókkal jellemezhető spanyol korszakot a szekularizált mexikói éra követte, mely nem csak a fel-fel tűnő zöld-fehér-vörös “banderát” hagyta maga után: a hangulatos utcákon, pálmafák közt sétálva könnyen érezhetjük magunkat egy párszáz kilométerrel délebbi nyaralóhelyen, mint az Egyesült Államok egyik legforgalmasabb vidékén. Megtekintjük még a nyugati part légrégebb óta folyamatos szolgálatot teljesítő mólóját, az 1872-ben felhúzott Stearns Wharf-ot. Repülőgépünk pontos indulásának függvényében, akár pár apró látványosságot is közbe iktatva kezdjük meg visszatérésünket Los Angelesbe, ahol a repülőtérre hajtunk, megválunk kisbuszainktól, és megkezdjük hosszú hazautazásunkat. Az éjszakát a repülőn utazással töltjük.

Átszállást követően várhatóan a késő délutáni órákban érkezünk Budapestre.