Panama

Várhatóan a hajnali órákban találkozunk Budapesten, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2B termináljának indulási szintjén a 80. számú csomagfeladó pult előtt, majd megkezdjük repülésünket Panama felé. Átszállás után várhatóan az esti órákban érkezünk a kontinensek és óceánok találkozásánál fekvő Panamavárosba. A felhőkarcolókkal tűzdelt, de a természethez mindig közeli város egyszerre mutatja meg az igazi latin-amerikai hangulatot árasztó és a modern, világvárosi arcát. Szállásunk elfogalalása után megvacsorázunk, és egy rövid sétát teszünk, magunkba szívva a párás, trópusi levegőt.
Szállás: szálloda (2-3 fős szobák). Ezen a szállásunkon egymás után két éjszakát töltünk.

Mai napunkat nem máshol kezdjük, mint Panama legnevezetesebb látványosságánál, a Panama-csatornánál. A világ egyik legelképesztőbb mesterséges csodája mintegy 80 kilométeren át húzódik Panamaváros csendes-óceáni partjától egészen az atlanti oldalig. Az amerikaiak által befejezett csatorna 1914-ben készült el, azóta pedig a világkereskedelem egyik legfontosabb vízi ütőerévé vált: évente nagyjából 13–14 ezer hajó kel át rajta. A csatornán három zsilipcsoport található, amelyek közül mi a Miraflores-zsilipekhez látogatunk el, ahol testközelből figyelhetjük meg, ahogy az óceánjáró hajók átkelnek a csatornán. Ebédre egy helyi piacra térünk be, ahol belekóstolhatunk Panama legegyszerűbb és legőszintébb fogásaiba, majd bevetjük magunkat Casco Viejóba, a város régi negyedébe. Keskeny macskaköves utcák, színes koloniális házak, omladozó falak és kalózlegendák adják Panamaváros legrégebbi részének különös hangulatát. A negyed a csatorna megépítéséig lényegében maga volt Panamaváros, ma pedig egyszerre őrzi a város fényes múltját és mutatja meg a jelen ellentmondásait. Sétánkat a Casco Viejót és a modern városrészt között nyúló tengerparti sétányon folytatjuk, majd naplementére a szárazföldet négy szigettel összekötő Amador-mólóútra érünk, ahonnan csodás panoráma nyílik a Miamira emlékeztető felhőkarcolós látképre és a csatorna előtt lehorgonyzott teherhajókra. Hol máshol is ejthetnénk meg vacsoránkat mint ezen a különleges helyen.
Szállás: szálloda (2-3 fős szobák)

Reggelink után Panamváros három repülőtere közül a legkisebbre megyünk, ahonnan szintén egy nagyon kicsi, légcsavaros géppel repülünk az ország észak-nyugati csücskében, a costa ricai határ közelében található szigetcsoport fővárosába, Bocas del Toróba. Miután elfoglaltuk igazi karibi szállásunkat, megebédelünk, és biciklivel indulunk felfedezni a térség legnagyobb szigetét, Isla Colónt. Célunk nem más mint a nyílt Karib-tenger, a 4 km hosszú Bluff partszakasz. A part fölé emelkedő kókuszpálmák, a hullámzó tenger látványa tökéletes arra, hogy lélekben is megérkezzünk a trópusi országba. Miután visszaérünk Bocas városába, rövid sétát teszünk a rum- és sültbanán-illatú, és reggae-től lüktető utcákon. A város karibi hangulata hamisíthatatlan, a színes, fadeszkákból épült, sokszor cölöpökön álló házak csak tovább erősítik bennünk ezt az életérzést. Estére visszatérünk szállásunkra.
Szállás: vendégház (6-8 fős szobák). Ezen a szállásunkon egymás után két éjszakát töltünk.
Biciklitúra: táv: 25 km; szint: fel 20 m, le 20 m.

Ma egy egésznapos hajótúrára indulunk a szigetek között, hogy minél jobban megismerhessük a szigetcsoport élővilágát. A lagúnák kedvelt élőhelyei a delfineknek, hiszen rengeteg tápanyag van számukra ezeken a részeken. Így mi is nyomukba szegődünk, és ha szerencsénk van, épp játékos kedvükben találjuk őket: talán kiugranak a vízből, vagy könnyedén meglovagolják a hajó keltette hullámokat. Ezután Közép- és Dél-Amerika egyik legcukibb, de kétségkívül legkomótosabb emlősének nyomába eredünk, a vízparti fák lombjai között próbálunk meg kiszúrni egy pihenő lajhárt. Folytatva utunkat, keresztezni fogjuk hajónkkal a hollywoodi sétányt. Na de nem a Los Angelesben találhatót, mivel itt igazi, élő csillagokkal találkozhatunk. A mangroveerdők közötti sekély részen ugyanis számtalan óriás karibi tengeri csillag található, amelyeket a kristálytiszta vízen keresztül könnyen megcsodálhatunk. Ezt követően nem csak a hajóból tekintjük meg a víz alatti világot, hanem búvárszemüvegünkkel alá is merülünk egy korallzátonynál. A milliónyi apró, színes hal, korallok sokasága és a tenger kristályszínű vize felejhetetlenné teszi ezt az élményt. Sőt, ha szerencsénk van, dajkacápát is láthatunk a tengerfenekén megpihenve. Végezetül pedig kikötünk az igazi trópusi paradicsomban, Zapatilla szigetén: fehér homok, türkizkék víz, pálmafák és kókuszdió. Kell ennél több? Vacsorára visszatérünk Bocas del Toróba, majd nyugovóra térünk.
Szállás: vendégház (6-8 fős szobák).

Reggel elbúcsúzunk a szigetektől, és egy hosszabb utazás veszi kezdetét. Először hajóval indulunk a szárazföldre, majd kisbuszra szállunk, amivel egyre magasabbra kapaszkodunk. Kora délután érkezünk meg Panama legmagasabb hegye, a Barú vulkán alatt elhelyezkedő kisvárosba, Boquetébe. Mivel a város 1200 méteres magasságban helyezkedik el, így itt már egy teljesen eltérő klíma fogad minket, mint a tengerparton: itt az örök tavasz uralkodik, és a hegyeket köderdők ölelik körbe. A vulkanikus talajnak, a magasságnak és a különleges mikroklímának köszönhetően ez a térség kiváló terület a kávé termesztéshez. Méghozzá nem is akármilyennek! Ugyanis itt termesztik a világ legexkluzívabb és legdrágább specialty kávéi közé tartozó, virágos, gyümölcsös ízjegyekkel rendelkező, világhírű Geisha kávét. Nem tétovázunk sokat, délután el is látogatunk egy helyi kávé farmra, ahol bemutatják a különböző kávécserjéket, hogyan kell azokat szüretelni, illetve a kávé életútját is végig követhetjük, hogyan lesz egy kis gyümölcsből sokunk kedvenc reggeli meleg itala. A végén pedig lehetőségünk lesz megkóstolni a különböző típusú, ízletes kávékat, köztük az igazán különleges és igen drága Geisha kávét is. Vacsorára visszaérünk a városba, hogy egy igazán lokális helyen, egy úgy nevezett fondában étkezzünk.
Szállás: vendégház (3-6 fős szobák). Ezen a szállásunkon egymás után két éjszakát töltünk.

Hogyan is lehetne jobban indítani egy napot, mint egy kellemes túrával a dzsungelben? Célunk nem más, mint az elveszett három vízesést megtalálni a dzsungel mélyén, a hegyek oldalában. Ahogy caplatunk fel az ösvényen, dús és zöld növényzet vesz körül minket, a virágok között kolibrik szorgoskodnak, mellettünk kisebb folyó csordogál. Egyszer csak feltárul az első zuhatag, majd a második vízeséshez érve egy barlang és egy kristálytiszta fürdőmedence vár ránk. A harmadik vízeséshez köteleken kapaszkodva jutunk fel, de a látvány minden erőfeszítést megér. Ebédre visszatérünk a városba, majd délután egészen más perspektívából fedezzük fel az erdőt. Egy 4,5 km hosszú, hat függőhídból álló lombkoronasétányra indulunk, ahol a dzsungel felső szintjeit is alaposan szemügyre vehetjük. Körülöttünk vibráló zöld lombozat és madárcsicsergés, a mélyben pedig kanyargó folyó és zúgók tárulnak elénk. Tiszta időben még a 3475 méter magas Barú vulkán csúcsa is látható innen. Kellemesen elfáradva, de mégis teljesen feltöltődve látunk neki vacsoránknak.
Szállás: vendégház (3-6 fős szobák).
Gyalogtúra: táv: 3 km; szint: fel 250 m, le 250 m.
Lombkoronasétány: táv: 4,5 km; szint: fel 200 m, le 200 m.

Délelőttünket ismét utazással töltjük, ezúttal a Csendes-óceán partján fekvő falucska, Santa Catalina lesz a célállomásunk. Kora délután érkezünk meg az elbűvölő kis településre. Amint kitesszük lábunkat az utcára, egyből érezhetjük, hogy itt minden a szörfözésről szól — nem véletlenül, hiszen Santa Catalina Közép-Amerika egyik legelismertebb szörfparadicsoma, ahova a világ minden tájáról zarándokolnak. A hullámok ideálisak kezdők számára is, így egy helyi oktató segítségével mi is megismerkedünk ezzel a különleges sporttal. Igaz, hatalmas hullámokat nem fogunk egyből hosszan meglovagolni, de ezzel az ízelítővel igazán jól lehet szórakozni, és egy kis idő után a kisebb hullámokon meg is tudunk majd állni. A nap további részében élvezhetjük a település nyugodt hangulatát, a tengerpart csodás látványát, de aki belejött, az tovább szórakozhat a deszkával.
Szállás: bungaló (3-6 fős szobák). Ezen a szállásunkon egymás után két éjszakát töltünk.

Reggel motorcsónakra szállunk, és másfél órás hajózás után megérkezünk Panama egyik legféltettebb természeti kincséhez, a Coiba Nemzeti Parkhoz. Ezt a 38 szigetből álló, UNESCO világörökség részét képező szigetvilágot nem véletlenül hívják a Galápagos-szigetek panamai testvérének, hiszen a kristálytiszta hullámok alatt és a dús trópusi erdőben páratlan élővilág rejtőzik. Többször is felvesszük búvárszemüvegeinket, hogy a víz alá merüljünk, ahol teknősök, zátonycápák, ráják és számtalan színpompás halfaj között úszkálhatunk egy igazi természetes akváriumban. A főszigeten rövid sétát teszünk egy kilátóig, ahol szerencsés esetben majmok társaságában gyönyörködhetünk a páratlan panorámában. Megállunk a festői Ranchería-szigeten is, ahol a fehér homokos strandon túl egy kis folyónál krokodilok is lapulhatnak. Útközben delfinek kísérhetik a csónakot, ha pedig igazán szerencsések vagyunk, akkor bálnák vagy akár cetcápák is felbukkanhatnak a horizonton. Fáradtan, de maradandó élményekkel a szívünkben hajózunk vissza Santa Catalinába.
Szállás: bungaló (3-6 fős szobák).

Mai napunkat a változatosság kedvéért ismét egy hosszabb utazással kezdjük, kora délutánra érkezünk vissza Panamavárosba. Gyorsan elfoglaljuk szállásunkat és egy kései ebédre indulunk a Café Coca Colába. Ez Panamaváros legrégebbi, 1875 óta működő kávéháza, ahol az évtizedek során költők, forradalmárok, elnökök és hírességek egyaránt megfordultak. Sőt, ez az egyedi intézmény nemcsak a városban, hanem az egész világon egyedülálló, ugyanis ez az egyetlen kávézó, amely a Coca-Cola nevet viselheti, amit maga a vállalat is jóváhagyott. Innen a közeli dombra, a Cerro Ancónra sétálunk fel, ami egy igazi természeti menedék a városon belül. A sűrű esőerdőben tukánok, agutik és majmok élnek, szerencsés esetben pedig lajhárokkal is összeakadhatunk az ágak között. A domb tetejéről egyszerre látható Panamaváros modern felhőkarcolókkal tűzdelt panorámája, a történelmi Casco Viejo negyede és a Panama-csatorna is. A naplementét itt várjuk meg, ahogy az égbolt lassan narancssárgába és lilába borul a csatorna felett.
Szállás: szálloda (2-3 fős szobák).

Hajnalban kelünk, majd szállásunk előtt felvesz minket transzferünk, amivel egészen egy másik országba megyünk... Na nem teljesen, hanem a Guna Yala őslakos autonóm területre, amit a Guna emberek irányítanak a panamai kormánytól szinte függetlenül, és belépéskor még az útleveleinket is ellenőrizni fogják. Az út gyönyörű, sűrű dzsungelen keresztül vezet, településsel nem is találkozunk. A java azonban csak ezután következik! A Karib-tenger partjához érve hajóra szállunk, és a következő napok otthonául szolgáló San Blas szigetvilágba vetjük magunkat. Ez a trópusi szigetcsoport több száz csöpnyi kis homokszigetből áll, amiket korallzátonyok és türkizkék víz vesz körül, a szigeteken pedig nincs más mint pár kunyhó és temérdek kókuszpálma. Megérkezve a szállásunkat adó apró szigetre, rádöbbenünk hogy a földi paradicsomba csöppentünk (igaz, ezen az úton már nem először)! Gyorsan elfoglaljuk kis kunyhóinkat, hogy egyből a kristálytiszta tengerbe vethessük magunkat. Ebédkor elfogyasztjuk a helyi kosztot, ami többnyire a helyiek által fogott tenger gyümölcseiből áll, majd kis csendespihenő után ismételten hajóra szállunk, hogy tovább ismerkedjünk a szigetekkel. Elsőként egy, a tengerben keletkezett homokpadra megyünk, ahol olyan sekély a víz, hogy a tenger közepén is csak a bokánkig ér. Ezt követően egy másik szigetre megyünk, ahol a parton ejtőzhetünk, fürödhetünk, de akár sznorkelezhetünk is! Végezetül pedig egy igazi helyi szigetre látogatunk, ahol egy kis betekintést nyerhetünk a Guna emberek mindennapi életébe. Láthatjuk a nők színes népviseletét, egyszerű kunyhóikat, vagy ahogy a férfiak éppen halászatra készítik elő kis ladikjaikat. Vacsora előtt érünk vissza saját szigetünkre. Este ezen az igazán különleges helyen, egy kis tűz mellett mulathatunk tovább.
Szállás: bungaló (2-4 fős szobák).

Ezen a reggelen a tenger lágy morajlására, és a reggeli hívószavára, kagylókürt hangjára ébredünk. Ma délelőtt nem sietünk, hanem minden pillanatot próbálunk magunkba szívni, és elraktározni azt a fantasztikus érzést, hogy ezen a csoda helyen lehetünk. Többször megmártózunk a tengerben, pálmafák alatt pihenünk, a homokon sütkérezünk, és kókuszdiólevet szürcsölgetünk. Sajnos ez az érzés sem tarthat örökké, ebéd után visszaszállunk hajónkra és könnyes búcsút intünk szeretett szigetünknek. A szárazföldre érve bepattanunk transzferünkbe, és innen már egyenesen a repülőtérre hajtunk. Fájó szívvel szállunk fel a gépre, majd megkezdjük hosszú utazásunkat.
Az éjszakát repülőn utazással töltjük.

Átszállást követően várhatóan a délutáni órákban érkezünk Budapestre.