Patagónia

Várhatóan a reggeli órákban találkozunk a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2B termináljának indulási szintjén a 80. számú csomagfeladó pult előtt, majd megkezdjük hosszú repülésünket Dél-Amerika felé. Több átszállás vár ránk, mire a Föld túlsó felére, Chilébe érünk.
Az éjszakát repülőgépen utazással töltjük.

Előreláthatólag valamikor napközben érkezünk meg Santiagóba, Chile fővárosába. Amennyiben átszállási időnk engedi, a belváros felfedezésére indulunk. Sétánkat a Plaza de Armas terén kezdjük, amely a város 1541-es alapítása óta Santiago szíve: körülötte áll a katedrális, a főposta és az egykori királyi bíróság épülete. Innen a La Moneda-palotához megyünk, amely eredetileg pénzverdének épült a XVIII. század végén, ma pedig az elnöki hivatal székhelye. A Paseo Ahumada sétálóutcáján utcazenészek, cipőpucolók és fagylaltosok között haladunk, fölöttünk pedig a város jellegzetes tájékozódási pontja, az Entel-torony magasodik. Innen libegővel kapaszkodunk fel a város fölé magasodó San Cristóbal-hegyre: a csúcsán álló Szűzanya-szobor tövéből derült időben egyszerre látszik a végtelen városszövet és mögötte az Andok hófödött vonulata. Siklóval ereszkedünk vissza a belvárosba. Vacsoránkat egy perui étteremben költjük el: a perui konyha Santiago kedvence, és a világ egyik legizgalmasabb gasztronómiája.
A repülőjáratok menetrendjének függvényében előfordulhat, hogy a santiagói program egy részét nem, vagy csak a hazautazás során tudjuk megvalósítani! Következő, belföldi repülőjáratunk pontos indulásától függ továbbá, hogy ezt az éjszakánkat szálláshelyen, vagy — éjszakai továbbindulás esetén — a repülőtéren és a repülőgépen töltjük. A belföldi járatok menetrendje Latin-Amerikában kiszámíthatatlanul változik, emiatt ennél pontosabb tájékoztatást csak közvetlenül az utazás előtt tudunk adni.
Étkezés: santiagói programunk alatt étteremben vagy piacon, egyénileg.

Várhatóan a kora hajnali órákban szállunk fel Santiagóból, hogy néhány óra alatt csaknem húsz szélességi fokkal délebbre, Punta Arenas-ba érkezzünk. Gépünk végig az Andok gerince mentén, a hajnal sugaraival együtt halad délnek: a horizonton hosszú percekig terjeszkedik a fény, miközben odalent egymás után bukkannak fel hófödte vulkánkúpok, jégmezők és völgyekbe lenyúló gleccsernyelvek. A Magellán-szoros partján, 1848-ban alapított kikötőváros a világ legdélebbi nagyvárosa, egyben az Antarktisz felé induló expedíciók évszázados indulóhelye. Felvesszük bérelt kisbuszainkat, majd egy nagyobb vásárlás keretében feltöltjük élelmiszerkészleteinket — a következő napokban jó néhány étkezést magunknak készítünk el. Repülőjáratunk pontos menetrendjének függvényében már ezen a napon körülnézünk a városban: felkeressük például a ciprussorairól ismert városi temetőt, ahol a szoros meggazdagodott hajósdinasztiáinak mauzóleumai sorakoznak. A főtéren álló katedrális központi mozaikján első ízben találkozhatunk a Paine sziklatornyaival és a Dél Keresztjével. Délután észak felé fordulunk, és a széltépázta patagóniai síkságon át Puerto Natales-be hajtunk. A kisváros az Utolsó Remény-öböl partján fekszik, amely a nevét egy XVI. századi hajóstól kapta, aki itt kereste az utolsó reményt a Csendes-óceán felé vezető átjáróra. Esti sétánk után egy helyi étteremben kezdjük meg ismerkedésünket a délszaki gasztronómiával.
Szállás: hostel (3-4 ágyas szobák).
Étkezés: ezen a napon étkezéseinkről egyénileg gondoskodunk (ebéd szupermarketből, vacsora étteremben).

Reggeli után elhagyjuk Puerto Natales-t, és rövid megállót teszünk a Patagóniai Szűzanya útszéli szentélyénél, ahol az erre járók évtizedek óta hagynak apró emlékeket. Innen a Milodón-barlanghoz megyünk, amely Patagónia egyik legkülönösebb őstörténeti lelőhelye. A csarnokban, amelyet az eljegesedés idején felduzzadt gleccsertó hullámverése vájt a sziklába, 1895-ben Hermann Eberhard német telepes egy hosszú szőrű bőrdarabot talált, amely annyira frissnek tűnt, hogy az európai lapok egy ideig arról írtak: talán él még valahol Patagónia belsejében a milodón, vagyis az óriáslajhár. Ma már tudjuk, hogy az állat körülbelül tízezer éve kihalt — a barlangból ugyanakkor nyolcezer éves emberi maradványok is előkerültek. Fokozatosan közelítjük meg a Torres del Paine Nemzeti Parkot: több kilátópontnál megállunk, ahol egyszerre tárul elénk a Paine-hegytömb csipkés gerince, egy türkiz gleccsertó és rendszerint egy-egy legelésző guanakó-csorda is. A guanakó a láma vad őse: tevefélékhez tartozó, gyapjas, hosszú nyakú, kíváncsi állat — általában nem menekül el, hanem megáll, és hosszan visszabámul ránk. Az 1978 óta UNESCO bioszféra-rezervátumként védett park Patagónia legismertebb túraparadicsoma: gránittornyok, gleccserek és változatos színű tavak sűrű együttese. Kisbuszainkat a látogatóközpontnál hagyva késő délután nekivágunk az Ascencio-völgyben emelkedő ösvénynek: egy szurdok peremén feltúrázva érjük el a beszédes nevű Szeles-hágót, ahonnan megpillantjuk mai szálláshelyünket a patak partján. A Chileno táborhely kizárólag gyalogosan érhető el, és az egyetlen olyan szálláslehetőség a parkban, ahonnan reális esélyünk van napkeltére felérni a világhírű sziklatornyok lábánál található kilátóponthoz. Strapabíró, fémállványokon álló telepített sátrainkban bekészített hálózsák, habszivacs derékalj és párna vár — a főépületben pedig bővizű zuhany és korlátlanul fogyasztható tea melegít át elalvás előtt. Cipelnivalónk tehát alig akad — csak a közös vacsorát és másnapi reggelinket visszük fel magunkkal — viszont olyan helyen alszunk, ahová a legtöbb utazó sosem jut el!
Szállás: 2 fős, teljesen felszerelt telepített sátrak.
Étkezés: a részvételi díj tartalmazza a szálláson kapott reggelit, az útközbeni piknikebédet és a táborhelyen közösen elkészített (hideg) vacsorát, amelynek hozzávalóit együtt visszük fel.
Gyalogtúra: táv 6 km; szint: fel 400 m.

Nagyon korán kelünk: még koromsötétben, fejlámpáink fényénél indulunk el, hogy napkeltére felérjünk a Torres del Paine három gránittornyának tövébe. Az utolsó szakasz hatalmas, gleccser hordta sziklatömbök között vezet felfelé, a jutalom pedig a Mirador Base Las Torres: alattunk jeges tó, előttünk a 2500 méter körüli magasságba szökő tornyok. Az első napsugarak néhány perc alatt rézvörösre, majd aranyra festik a falakat — nem véletlen, hogy Lady Florence Dixie, a vidék első külföldi utazója 1880-as könyvében Kleopátra tűinek nevezte őket. Visszaérve táborhelyünkre rövid pihenőt tartunk, majd leereszkedünk kisbuszainkhoz, ahol elköltjük piknikebédünket. A délutánt a park legszebb kilátópontjainak szenteljük: jó idő esetén megcsodáljuk a Cuernos del Paine jellegzetes, kétszínű „szarvait” a Nordenskjöld-tó fölött, és megállunk a Salto Grande vízesésnél is, ahol a Paine folyó teljes vízhozama zúdul át egy szűk sziklatorkon. Késő délután ideiglenesen hátrahagyjuk kisbuszainkat, hogy kétnapi felszerelésünkkel katamaránra szálljunk: a Pehoé-tó kobaltkék vizén szeljük át a parkot, miközben a fedélzetről újabb és újabb arcai bukkannak elő a tájnak. A túlparton fekvő táborhelyünk a nemzeti park legfontosabb hegyi bázisa, amely kizárólag hajóval vagy gyalogosan érhető el. Sátraink itt is felállítva, derékaljakkal felszerelve várnak minket (hálózsákot magunknak kell hoznunk). A menedékházban meleg zuhany és étterem működik, ahol büférendszerű félpanziós ellátást kapunk.
Szállás: 2 fős, derékaljjal felszerelt telepített sátrak. Ezen a szállásunkon egymás után két éjszakát töltünk.
Étkezés: a részvételi díj tartalmazza az útközbeni piknikebédet és a táborhelyen kapott vacsorát. Hajnali (túra közbeni) reggeli egyénileg.
Gyalogtúra: táv 14 km; szint: fel 500 m, le 900 m.

Mai napunkat teljes egészében a Torres del Paine Nemzeti Park szívében töltjük. Bőséges reggelink elfogyasztása után a Francia-völgy (Valle del Francés) felé indulunk. Ez a szakasz a legendás „W” túraútvonal középső szára: a világ egyik legismertebb többnapos túrája a Paine-hegytömb három völgyébe fut be, és a térképen valóban egy duplavét rajzol ki — a keleti szárát már megismertük tegnap a tornyoknál, a nyugatit pedig holnap, a Grey-gleccsernél járjuk be. A középső ág az útvonal legdrámaibb völgye: hatalmas gránitfalak zárják körbe, kapujánál pedig a park legmagasabb hegyének függőgleccsere lóg a semmibe. Innen napközben időnként hatalmas jégtömbök szakadnak le, és a lavina moraja többször körbejárja a sziklaamfiteátrumot, jóval azután is, hogy a jég már megállt. Utunk tavak partján, hófehér törzsű kiszáradt fák között és sodró hegyi patakokon átívelő hidakon vezet, folyamatosan változó kilátással a Cuernos del Paine falaira. A felső kilátópontnál hosszabban megpihenünk, majd ugyanezen az úton térünk vissza szálláshelyünkre, ahol közös vacsora és hosszú patagóniai alkony vár ránk.
Szállás: 2 fős, derékaljjal felszerelt telepített sátrak.
Étkezés: a részvételi díj tartalmazza a táborhelyen kapott reggelit és vacsorát. Napközbeni étkezés (túraebéd) egyénileg.
Gyalogtúra: táv 20 km; szint: fel 600 m, le 600 m.

Korai reggeli után útnak indulunk a Grey-gleccser felé. Ösvényünk a Grey-tó fölött vezet, s ahogy egyre északabbra érünk, a tó vizén sorra bukkannak fel a kékesfehéren világító jéghegyek. Dél körül érkezünk meg a gleccser tövében található menedékházhoz, ahol hajóra szállunk. A gleccser 15 kilométer hosszan nyúlik be a nemzeti parkba, homlokfala pedig 30 méteres jégtorlaszként emelkedik ki a tóból — a falat két ágra vágja egy kimagasló sziklaszirt (nunatak). Hajónkról testközelből látjuk a repedéseket, a szélborotválta jégtűket és azt a mélykék színt, ami a tiszta gleccserjég sajátja: a hosszú időn át összepréselt jégből kiszorul a levegő, a tömör jég pedig elnyeli a napfény vörös részét, és a kéket veri vissza. Partot érve még egy sétát teszünk a tó kavicsos déli partján, ahonnan menetrendszerinti autóbusszal jutunk vissza kisbuszainkhoz. Késő délután elhagyjuk a parkot, és az argentin határ közelébe hajtunk.
Szállás: vendégház (4 ágyas szobák).
Étkezés: a részvételi díj tartalmazza a táborhelyen kapott reggelit és a szálláson kapott vacsorát. Napközbeni étkezés (túraebéd) egyénileg.
Gyalogtúra: táv 12 km; szint: fel 450 m, le 450 m.

Kora reggel indulunk, hogy a határ megnyitásakor elsőként kelhessünk át Argentínába. Napunk első fele utazással telik: a végtelen, kietlen síkságon haladunk, ahol várhatóan több guanakót és nandut látunk, mint embert, és ahol a szél folyamatosan oldalról fújja a füvet (és kisbuszainkat...). A déli órákban érkezünk meg a Lago Argentino partján fekvő El Calafatéba. Feltöltjük készleteinket, majd továbbhaladunk észak felé, a Viedma-tó mentén, egyre közelebb a Fitz Roy-hegytömb csipkés sziluettjéhez. A késő délutáni órákban érünk a Los Glaciares Nemzeti Park északi kapujához, ahol gyalogtúrára indulunk. Ez az ösvény jóval csendesebb, mint a faluban kezdődő fő csapás: a Río Blanco széles, kavicsos völgyében indul, majd mohás délibükk-erdőn vezet át. Első megállónk a Piedras Blancas-gleccser kilátópontja: a Fitz Roy északi falán csüngő jégnyelv alatt apró tó gyűlt össze, tele a magasból lezuhant jégtömbökkel, a völgy pedig időnként visszhangozza egy-egy újabb omlás dörgését. Táborhelyünk közvetlenül a hegytömb tövében található — ezt igazán hajnalban értékeljük majd, hiszen innen a legrövidebb az út a világhírű napkelte-néző kilátóponthoz! Sátraink ismét felállítva várnak minket, méghozzá teljes felszereléssel: hálózsák, derékalj és párna is jár hozzájuk — hátizsákunkba lényegében csak a másnapi túra holmija kerül. A tábor szíve egy nagy, közösségi kupolasátor, ahol meleg vacsora vár ránk, miközben odakint lassan sötétbe borul a gránit. A kényelemnek persze megvan a határa: áram, mobiltérerő és zuhany nincs, a mosdók pedig olyanok, amilyeneket egy nemzeti park távoli szegleteiben használni szokás...
Szállás: 2 fős, teljesen felszerelt telepített sátrak.
Étkezés: a részvételi díj tartalmazza a szálláson kapott reggelit és a táborhelyen kapott vacsorát. Ebédelni egyénileg, szupermarketből vásárolva lesz lehetőség.
Gyalogtúra: táv 8 km; szint: fel 350 m.

Ismét hajnal előtt kelünk, és egy gyors kávé után fejlámpával indulunk felfelé — jó okkal. A Laguna de los Tres, vagyis a „Hármak tava” egész Argentína legnépszerűbb egynapos túracélpontja — a faluból induló csoportok persze csak a délelőtt közepére érnek fel, mi viszont a hegy tövében táborozva alig másfél órányira vagyunk a kilátóponttól, így nem csupán a tömeg előtt járunk, hanem a legszebb fényben is: a 3405 méteres Fitz Roy keletre néző falát a felkelő nap elsőként világítja meg, és néhány percre izzó rézvörösre gyújtja a gránitot. Hajnalban a patagóniai szél is jóval szelídebb, így a tó vize gyakran tükörsima, benne a teljes hegytömbbel — később, amikor felélénkül a szél, ez az élmény már nem adatik meg. Az utolsó kilométer meredek morénafalon kaptat felfelé, odafent viszont egyszerre tárul elénk a tó és a fölé magasodó csúcs. A hegyet a tehuelche őslakosok Chalténnek, azaz Pipázó-hegynek nevezték, mert a csúcsáról szinte állandóan füstként sodródik el a felhő. Mai nevét Robert FitzRoy, a Darwint is szállító Beagle kapitánya után kapta, a tavat pedig a mögötte sorakozó három csúcsról, a Fitz Royról, a Poincenot-ról és a Saint-Exupéry-ről nevezték el. Visszatérve táborhelyünkre késői reggelivel jutalmazzuk magunkat, majd megkezdjük a leereszkedést a falu felé — immár a legnépszerűbb ösvényen. Útközben megállunk Patagónia leginstázottabb vízesésénél, és aki nem riad meg a gleccservíz hőmérsékletétől, a Capri-tóban is megmártózhat. Délután érkezünk El Chalténbe: ez a falu Argentína outdoor-fővárosa, tele kézműves sörözőkkel és túlárazott túraboltokkal. Vacsora után — vasárnap lévén — fakultatív szentmisén vehetünk részt.
Szállás: hostel (4 ágyas szobák).
Étkezés: a részvételi díj tartalmazza a táborhelyen kapott reggelit és a szálláson közösen elkészített vacsorát. Napközbeni étkezés (túraebéd) egyénileg.
Gyalogtúra: táv 16 km; szint: fel 500 m, le 900 m.

Napunkat immár rutinszerűen egy rövid, de meredek hajnali túrával kezdjük: a falu fölé emelkedő kilátópontra kapaszkodunk fel, hogy még egyszer, de teljesen másképp lássuk a napkeltét. Tegnap a Fitz Roy falának tövében álltunk, ma viszont jóval messzebb vagyunk a hegyektől, cserébe a teljes vonulat kitárul előttünk. Innen egyetlen pillantással befoghatjuk az egész Fitz Roy-hegytömböt, a szomszédos csúcsok gránittűit és a Cerro Torre hegyes sziluettjét is. A fény pedig lassan, sorban érkezik: elsőként a legmagasabb csúcsok hegye gyullad ki rózsaszínen, aztán fokozatosan végigfut a hullám a gerinceken, míg végül a völgyekbe is leszivárog. Reggeli után délnek fordulunk, és a Lago Argentino partját követve a Los Glaciares Nemzeti Park déli kapujához érünk, amely 1981 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján. Célunk a világ talán legismertebb gleccsere, a Perito Moreno. Piknikebédünk után lépünk ki a kilátóteraszokra, és onnan tárul elénk a mintegy öt kilométer széles homlokfal, amely hatvan-hetven méterrel emelkedik a tó szintje fölé. A Perito Moreno a világ kevés olyan gleccsere közé tartozik, amely évtizedek óta nem húzódik vissza jelentősen: nyelve időnként egészen a szemközti partig nyomul, elgátolva a tó egyik ágát, majd a feltorlódó víz néhány évente ledönti a jéghidat. Jól kiépített sétautakról csodáljuk meg a látványt, miközben megpróbáljuk lencsevégre kapni az ágyúdörgésre emlékeztető hanggal együtt járó gleccserborjadzást. Késő délután El Calafatéba érkezünk, ahol szabadprogram és városi vacsora zárja a napot.
Szállás: apartmanház (3-4 ágyas szobák).
Étkezés: a részvételi díj tartalmazza a szálláson közösen elkészített reggelit és az útközbeni piknikebédet. Vacsora étteremben, egyénileg.
Gyalogtúra (hajnal): táv 3 km; szint: fel 100 m, le 100 m.
Gyalogtúra (gleccser): táv 3 km; szint: fel 100 m, le 200 m.

Ma hosszú utazás vár ránk, ezért korán reggelizünk, és rögtön útnak indulunk dél felé. Ebédre egy különös helyszínhez érünk: a Laguna Azul egy kihunyt vulkán kráterében ül, a Pali Aike lávamező peremén — a terület nevét az aonikenk őslakosok adták, és annyit jelent: az ördög helye. A mélykék, csaknem ötvenöt méter mély tó fölött rendszerint íbiszek keringenek, körülötte guanakók legelnek — igazán idilli hely egy olyan piknikebédre, mely során minden nálunk levő élelmiszert el kell pusztítanunk, ugyanis semmit nem vihetünk át Chilébe! A határátkelés után a Magellán-szoros partján találjuk magunkat, s meg is állunk a közelben heverő hajóroncsoknál. Az Amadeo gőzöst 1884-ben építették Liverpoolban, és ez volt az első gőzhajó, amely rendszeres járatot tartott fenn a szorosban; 1932-ben futott partra, ahol azóta lassan rozsdásodik a szomszédos Ambassador nevű, 1869-es londoni klipper bordái mellett. Nem messze mi is kompra szállunk: elhagyjuk a kontinenst, s a Magellán-szoros legszűkebb szakaszán áthajózva belépünk Tűzföldre. Estére érünk Porvenir városkájába, melyet a tűzföldi aranyláz idején alapítottak, s melynek arculatát a horvát telepesek határozták meg — így aztán vacsoránkat is a helyi horvát klubban költjük el.
Szállás: vendégház (3-4 ágyas szobák).
Étkezés: a részvételi díj tartalmazza a szálláson közösen elkészített reggelit és az útközbeni piknikebédet. Vacsora étteremben, egyénileg.

Napunkat Tűzföld egyik legkülönösebb helyszínén kezdjük: a Porvenir melletti sekély, sós tó, a Laguna de los Cisnes partján sztromatolitok nőnek. Ezek a párnaszerű, kőnek tűnő képződmények valójában cianobaktériumok évezredes építményei, a Földön ismert legkorábbi életformák ma is élő rokonai — a világon kevés helyen lehet pallósoron sétálva végigjárni őket. A tavat egyébként feketenyakú hattyúkról nevezték el, de akár flamingókat is láthatunk itt. Reggeli után a város múzeumába látogatunk, amely a tűzföldi aranyláz történetét, valamint az őslakos selknamok kultúráját és tragikus sorsát mutatja be. Ezután a Hasztalan-öböl (Bahía Inútil) partján haladunk tovább kisbuszainkkal — a nevét azoktól a hajósoktól kapta, akik nem találtak benne használható kikötőhelyet. Célunk a Parque Pingüino Rey: itt él a királypingvinek egyetlen kolóniája a dél-amerikai kontinensen. A természetvédelmi területen kis csoportokban, vezetéssel, tisztes távolból figyelhetjük meg a császárpingvin utáni második legnagyobb pingvinfajt. Ebédünket egy közeli farmon fogyasztjuk el, ahol többek között guanakóból és más helyi alapanyagokból készült ételeket kóstolhatunk meg. Délután ismét átkompozunk a Magellán-szoroson, s Tűzföldet elhagyva az esti órákban érkezünk Punta Arenas-ba.
Szállás: hostel (3-4 ágyas szobák). Ezen a szállásunkon egymás után két éjszakát töltünk.
Étkezés: a részvételi díj tartalmazza a szálláson kapott reggelit és a szálláson közösen elkészített vacsorát. Ebéd étteremben, egyénileg.

Reggeli után délnek indulunk a Brunswick-félszigeten, és kavicsos parti úton haladunk egészen odáig, ahol egyszerűen elfogy az út. Punta Árbol nem akármilyen végállomás: ez a kontinentális Amerika legdélebbi, közúton elérhető pontja! Innen gyalog még egy kicsit tovább haladunk dél felé: célunk a Faro San Isidro világítótorony, mely 1904 óta áll a szoros partján, és a földrész legdélebbi világítótornya. Ösvényünk a vízparton, partrasodródott fatörzsek és mohás délibükk-erdők között vezet, szemben a Magellán-szoros szélfútta víztükrével és Dawson szigetével; kis szerencsével Commerson-delfineket, kormoránokat vagy fókákat is láthatunk. A világítótorony túránk — és jó eséllyel legtöbbünk eddigi életének — legdélebbi pontja: innen már csak nehéz, több napos vadonvándorlással lehetne elérni a kontinens legdélebbi csücskét, a Froward-fokot, amely további harminc kilométerre van tőlünk. A már megismert úton sétálunk vissza kisbuszainkhoz, hogy piknikebédünk elfogyasztása után Fuerte Bulnes faerődjéhez látogassunk. Ez volt Chile első patagóniai települése: 1843-ban alapították azért, hogy az ország birtokba vegye a szorost, ám a hely olyan zord és szélverte volt, hogy egy évtizeden belül feladták, és lakói északra, a mai Punta Arenas helyére költöztek. A palánkfalak, a kápolna és az őrtorony ma nemzeti emlékhelynek számítanak, a félsziget kilátópontjairól csodás panorámában gyönyörködhetünk, a remekül berendezett kis múzeumban pedig a Magellán-szoros felfedezésének és benépesítésének történetével ismerkedhetünk meg. Visszaindulva a város felé még megállunk annál a kőoszlopnál, amely Chile földrajzi középpontját jelöli — persze ez csak abban az esetben igaz, ha az ország antarktiszi területi követeléseit is beszámítjuk... Utolsó megállónk egy virágzó csillagfürtmező, innen már meg sem állunk Punta Arenas-ig.
Szállás: hostel (3-4 ágyas szobák).
Étkezés: a részvételi díj tartalmazza a szálláson közösen elkészített reggelit, az útközbeni piknikebédet és a szálláson közösen elkészített vacsorát.
Gyalogtúra: táv 11 km; szintkülönbség: elhanyagolható.

Reggeli és pakolás után — belföldi repülőjáratunk pontos indulásának függvényében — még egyet sétálhatunk Punta Arenas-ban: felkereshetjük a város apró horvát negyedét, de szuvenírvásárlásra is lehetőségünk nyílik, mielőtt a repülőtérre hajtunk, ahol megválunk hűséges kisbuszainktól, és felszállunk Santiago felé. Amennyiben csatlakozó járatunk engedi, bebuszozunk a chilei fővárosba, hogy még egyszer magunkba szívjuk annak lüktetését (és megnézzük az esetleg idefelé menetrendi okokból kimaradt látnivalókat), majd megkezdjük hosszú hazautazásunkat.
Az éjszakát repülőgépen utazással töltjük.
Étkezés: a részvételi díj tartalmazza a szálláson közösen elkészített reggelit. A nap további étkezései egyénileg.

Napunk nagy része utazással telik: átszeljük az Atlanti-óceánt, és sorra haladunk át az időzónákon Európa felé.
Az éjszakát repülőgépen utazással töltjük.

Több átszállást követően várhatóan a nappali órákban érkezünk meg Budapestre — ahol az éjszakai égbolton már ismét a Göncölszekér vár minket.