Uganda és Ruanda

Várhatóan a kora délutáni órákban találkozunk Budapesten, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2B termináljának indulási szintjén a csomagfeladó pultok előtt, majd átszállást követően továbbrepülünk Uganda felé.
Az éjszakát repülőn utazással töltjük.

A reggeli órákban érkezünk meg Afrika legnagyobb tava és az Egyenlítő mellé épült Entebbébe. A reptérről szállásunkra hajtunk, szusszanunk egyet a hosszú utazás után, majd nyakunkba vesszük Afrikát. Délelőttünket a Mabamba mocsárban töltjük, ami a Viktória-tó partján található, és itt van a legnagyobb esélyünk hogy szemügyre vegyük az igen különlegesen kinéző és rendkívül ritka papucscsőrű gólyát. Ám a furcsa madáron túl is van itt bőven látnivaló, hiszen több mint 300 madárfaj él ezen a kis területen, ezzel Uganda egyik legjelentősebb madárleső helyszínévé téve a mocsarat. A délután folyamán meglátogatjuk az 1898-ban alapított botanikus kertet, mely a Viktóra-tó partján, mintegy 40 hektáron terül el. A kertekben trópusi, szubtrópusi és mérsékelt övi növényfajok gyűjteménye, továbbá számos cserje és egyéb, az évek során természetes módon regenerálódott növényfaj is található. A gyűjtemény 1998-ban összesen 309 fajt tartalmazott, melyek közül 199 Ugandában őshonos, 122 rendelkezik ismert gyógyászati értékkel, és 110 egzotikus eredetű.
Szállás: hostel (6-10 fős szobák).

Reggel hátunk mögött hagyjuk a várost és az ország északi része felé vesszük az irányt, áthaladva a híres Luwero háromszögön, ahonnan 1981-ben kirobbant az ugandai gerilla háború. Dél környékén érkezünk meg az 1998-ban nyílt Ziwa orrszarvú rezervátumba, mely az egyetlen hely Ugandában ahol szabadon és egész közelről megtekinthetjük ezeket a fenséges állatokat. A rezervátum célja, hogy visszatelepítse a fekete és fehér orrszarvúkat Uganda védett területeire, valamint, hogy oktassa a helyi közösségeket a veszélyeztetett orrszarvúakról, az orvvadászatról és a környezetvédelemről. Késő délután érkezünk meg Uganda legnagyobb védett területére, a Murchison Falls Nemzeti Parkba, melyet Földünk legnagyobb folyója, a Nílus szel ketté.
Szállás: bungalók (2-4 fős szobák). Ezen a szállásunkon egymás után két éjszakát töltünk.

Szavannán kelni, hallani az állatok közeli hangját és sütkörézni a nap első sugaraiban egy igazán felemelő és magasztos émény, amit mindenkinek meg kell tapasztalnia egyszer az életben, és ha már itt vagyunk, megejtjük utazásunk első, (de nem utolsó) szafariját. A nemzeti park bővelkedik Afrika különböző nagyvadaiban, négy meg is található itt az afrikai "nagy öt" közül (elefánt, oroszlán, leopárd és a kafferbivaly), de ezeken túl is rengeteg — az állatkertből és természetfilmekből is ismerős — vaddal találkozhatunk itt, a természetes élőhelyükön. Ebéd után hajóra szállunk a Níluson, hogy a vízről tekinthessük meg a vízesést, amiről a nemzeti parkot is elnevezték. Hajóról is érdemes figyelni a környezetünket, hiszen bármikor mepillanthatunk vízben hűsölő vízilovakat, vagy parton sütkérező nílusi krokodilokat. A Murchison-vízesés az egyik leglenyűgözőbb látvány Kelet-Afrikában, ahol a gyorsan áramló, de széles Nílus egy robbanásszerű, mennydörgő fehér habzó vízzé alakul, miközben egy keskeny, mindössze 7 méteres hasadékon keresztül tör át.
Szállás: bungalók (2-4 fős szobák).

Mai napunk nagyobb része utazással telik, hiszen célba vesszük az ország déli részén található Queen Elizabeth Nemzeti Parkot. Már az odaút során is szebbnél szebb tájakon haladunk át: a szavannát itt-ott felváltja néhány erdőfolt, kisebb falvak és tavak. Fort Portal városában megállunk egy rövidebb pihenőre, mielőtt tovább folytatnánk utazásunkat. Ám innentől kezdve Afrika egyik legmagasabb vonulata, az egész évben gleccserekkel és hóval is tarkított Rwenzori hegység mentén haladunk tovább. A Hold-hegység néven is ismert vonulatai között található a kontinens harmadik legmagasabb hegye, az 5109 méter magas Mt. Stanley, mely egyben Uganda legmagasabb pontja is. Estére érkezünk meg végállomásunkra, az egyenlítőn fekvő, a hegység déli része alatt elterülő lapos, szavannás fennsíkra, a Queen Elizabeth Nemzeti Parkba.
Szállás: vendégház (2-4 fős szobák). Ezen a szállásunkon egymás után két éjszakát töltünk.

Korán kelünk, hogy még lencsevégre tudjuk kapni az éjszakai állatokat, mielőtt a szavanna hűsítő árnyékaiba vonulnak lustálkodni a perzselő afrikai nap elől. A park változatos ökoszisztémája — füves síkságok, trópusi erdők, folyók, mocsarak, tavak és vulkáni kráterek — hihetetlenül gazdag vadvilágnak adnak otthont, így utunk ezen állomásán sem fogunk unatkozni. A nagyvadak közül itt is megtalálató ugyanaz a négy, mint előző nemzeti parkunkban, így ha valamelyiket ott nem is láttuk, itt remélhetőleg sikerrel fogunk járni. Délelőtti szafarizásunk után a nemzeti park egyik igen különleges helyszínéhez látogatunk, a Kyambura-szurdokhoz. A folyó vájta szurdok, igazán szembe tűnő kontrasztot tár elénk, az eddig megszokott lapos, füves szavannából egyszer csak egy mély, erdővel borított szakadék válik ki. Ám ennél is izgalmasabb amit a szurdok erdeje rejt, hiszen az erdő legközelebbi rokonainknak, egy csimpánz kolóniának ad otthont. Leereszkedve a völgybe, keresni kezdjük őket, melyben nagy segítségünkre van hangos, szűnni nem akaró rikácsolásuk, így reméljük hamar nyomukra bukkanunk. Az itt élő csimpánzok már hozzá vannak szokva az emberekhez annyira, hogy jelenlétünkkel nem zavarjuk meg hétköznapi tevékenységüket, így ha nem megyünk hozzájuk túl közel, akkor úgy tekintenek ránk mintha az erdő részei lennénk. Sajnos szigorúan egy órát lehetünk a közelükben, így annak leteltével visszasétálunk kisbuszunkhoz és szállásunk felé vesszük az irányt.
Szállás: vendégház (2-4 fős szobák).
Gyalogtúra várhatóan: táv 3 km; szint: fel 150 m, le 150 m.

Mai napunkat a nemzeti park egy igazán egyedi szektorában kezdjük, hiszen a Kelet-afrikai árok mentén járunk, így a környéken igen nagy a vulkáni aktivitás. Ennek köszönhetően a park egyik részén rengeteg vulkanikus kráter található, melyek mind egyedi mikroélőhellyel rendelkeznek. Van, amit üde, zöld erdő borít, van amelyikben tökéletesen kör alakú tó fekszik, míg másban pedig füves szavanna található. Ennek a csodavilágnak a megtekintése után a Kazinga-csatornán hajóra szállunk, hogy egy víziszafarin vegyünk részt. A Kazinga-csatorna a George és az Albert tavakat köti össze, így szerves része a nemzeti park ökoszisztémájának. Napközben rengeteg állat jön a víz közelébe hűsölni, hiszen a nagy meleget ők is itt tudják a legjobban kibírni. Így kis szerencsével láthatunk különböző antilopokat, elefántokat, vízilovakat és krokodilokat is. Időnk függvényében még partra szállásunk után egy rövidebb szárazföldi/kocsis szafarin is részt veszünk, mielőtt visszatérünk szállásunkra.
Szállás: vendégház (2-4 fős szobák).

Reggeli után kisebb utazás vár ránk, azonban még továbbra is a Queen Elizabeth Nemzeti Parkban maradunk, csak ezúttal legdélebbi részét, az Ishasha-szektort vesszük célba, ahol ismételten egy szafarin fogunk részt venni. A park ezen része azért különleges, mert az itt lakó oroszlánok igen egyedi módon az akáciafákra is fel szoktak mászni. Ez a jelenség Afrikában csak néhány helyen lett megfigyelve, így bízunk benne hogy sikerül az egyik nagycicát megpillantanunk, ahogy egy ágon ejtőzik. Ebéd után tovább folytatjuk utunkat az ország déli része felé. A szavanna fokozatosan átvált zöld, buja növényzettel, kis falvakkal és banánültetvényekkel teli, dimbes-dombos vidékké. Egyre magasabbra megyünk, amíg el nem érjük a Bwindi Nemzeti Park (vagy más néven a Bwindi Áthatolhatatlan Erdő) határát. A nemzeti park dús, áthatolhatatlan (a név valóban találó) zöld növényzetei és meredek völgyei, magas csúcsai között rengeteg állatfaj található, ám mindezek közül a leghíresebb és legvédetebb a hegyi gorilla. Elfoglaljuk szállásunkat az erdő szélén található egyik faluban, majd nyugovóra térünk, hiszen másnap életünk egyik legizgalmasabb napja következik.
Szállás: bungaló (2-4 fős szobák).

Mai napunk talán nem csak ugandai utazásunk, hanem az összes eddigi utazásunk csúcspontja lesz, ugyanis bevetjük magunkat a sűrű erdőbe, hogy szemtől szembe találkozhassunk a hegyi gorillákkal. Az igen veszélyeztetett fajból mindösszesen csak alig több mint ezer példány maradt a világon, melynek körülbelül a fele ezt az erdőt mondhatja otthonának. Emiatt igen szigorú előírások és szabályok vannak kikötve a látogatásukhoz, hogy minél biztonságosabb környezetet tudjanak teremteni a gorilláknak. Túránk a sűrű dzsungelben vezet, kísérőink előttünk hősiesen törik nekünk az utat macsétáikkal. Utunk hossza kiszámíthatatlan, hiszen sose lehet tudni milyen mélyen vannak a főemlősök, azonban mindig van néhány helyi segítő, akik előre mennek nyomaik után kutatva, hogy mi minél könnyebben rájuk tudjunk bukkani. Kis szerencsével hamar meg is találjuk őket. A pillanat, amikor először vesszük észre a mély fekete bundáját az egyik példánynak a sűrű zöld bozótban, és amikor először látjuk meg emberi arcát, egy olyan élmény, ami örökre velünk marad. Azonban a gorillák — társas lények lévén — szinte sosincsenek egyedül így hamarosan megpillanthatjuk a többi példányt a levelek között. A közhiedelemmel ellentétben ezek az állatok elképesztően nyugodtak, kedvenc időtöltésük az evés, fetrengés, míg a kisebbeknek a játszadozás egymással. Nem is csoda hogy, gyakran békés óriásoknak hívják őket. Életünk talán legcsodásabb és élményekkel teli órája után, teli szívvel indulunk vissza a nemzeti park kapujához. Itt kisbuszunkba pattanunk, és irányba vesszük a Bunyonyi-tavat, amit a helyiek gyakran szeretnek úgy emlegetni, mint Afrika második legmélyebb tava (hogy ebben mi is az igazság, azt majd kiderítjük). A tavat egy természetes gát alkotta, amikor egy lávafolyás eltorlaszolta az ott lévő folyót, felduzzasztva azt. Ennek köszönhetően nagyon egyedi alakja van a tónak, rengeteg kisebb szigettel.
Szállás: bungaló (2-4 fős szobák).
Gyalogtúra várhatóan: táv 7 km; szint: fel 500 m, le 500 m.

Reggelünket talán nem is kezdhetnénk jobban mint egy frissítő csobbanással a magashegyi tó hűs vizében. Ezután egy hajótúrára indulunk a szigetek között, mely során megismerkedhetünk a táj magyar vonatkozásaival, betekinthetünk a helyiek mindennapi életébe, és a környék sötét múltjáról is tanulhatunk. Délutánunkat egy hosszabb utazással töltjük, majd átlépünk utunk második országába, Ruandába. Kocsikázásunkat végig kísérik a Virunga-hegység tökéletes alakú vulkán csúcsai, melyek magasztosan uralják a térség látképét. Késő délután érkezünk a Vulkánok Nemzeti Park szomszédságába.
Szállás: szálloda (2-4 fős szobák).

Ma egy egésznapos vulkántúrára indulunk a hegység egyik legimpozánsabb tűzhányóján, a 3711 méter magas, már kialudt Bisoke vulkánon. A hegy a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda határán fekszik, azonban a csúcs, amelyen egy krátertó található, a ruandai oldalon helyezkedik el. A túrát 2700 méteren kezdjük a Vulkánok Nemzeti Park határánál, amit viszonylag könnyű észrevenni, hiszen egy kőkerítés választja el a helyiek termőföldjeit a sűrű, buja zöld dzsungeltől. A hegyet végig gyönyörű növényzet borítja, mely temérdek állatot rejt, köztük a már ismert hegyi gorillát is. Sőt, az itt élő gorillákat tanulmányozta Dian Fossey világhírű etológus, akiről a "Gorillák a ködben" című filmet is forgatták. Pár óra izzasztó felfele menetel után érkezünk meg a csúcsra, ahol vár ránk a megérdemelt csúcscsoki és (szép időben) a lélegzetelállító panoráma. Mivel ugyanazon az útvonalon túrázunk fel és le, aki nem szeretne végig felkapaszkodni, nyugodtan megpihenhet útközben, megvárva a visszatérő csoportot. Délutáni órákban érünk vissza az autónkhoz, majd egy rövidebb utazással elérjük a Kivu-tó partját, melyet már a hegyről is láthattunk. A tó az Albertine-hasadékban található tavak egyike, északi partjáról csodás látvány nyílik a Kongóban található Nyiragongo vulkánra, melynek hatalmas láva-tava néha olyan erős fénnyel ég, hogy éjszaka szabad szemmel is látható.
Szállás: vendégház (2-4 fős szobák).
Gyalogtúra: táv 8 km; szint: fel 980 m, le 980 m.

Miután elfogyasztottuk reggelinket, egy, a helyiek körében igen népszerű hőforrásban pihenjük ki a tegnapi nap fáradalmait. Pihenésünket követően folytatjuk utunkat a Kivu-tó mellett, és délutánra egy kávéültetvényhez érkezünk, ahol megismerkedünk a kávé életútjával: hogyan termesztik a növényt, szüretelik a kávébabot, s végül pörkölik meg azt. Miután alaposan megismerkedtünk kedvenc reggeli italunk elkészítésének módjával, szállásunkra indulunk.
Szállás: falusi vendégház (2-4 fős szobák).

Reggel tovább indulunk dél felé, míg el nem érjük a Nyungwe Nemzeti Parkot, aminek szomszédságában egy teaültetvényhez érünk. Itt megismerhetjük, hogyan is készül sokunk kedvenc meleg itala. A teaföldeken nem csak a helyiek munkamódszerét tekintjük meg, hanem rövid időre mi is beszállunk a levelek szedésébe. Miután végeztünk, belépünk a nemzeti park területére. Ez Kelet-Afrika legnagyobb hegyvidéki erdeje, mely Dél-Ruandától egészen Burundiig terjed. A park Ruanda legfontosabb vízgyűjtő területe, amely az ország 70%-át látja el vízzel, és központi gerince elválasztja Afrika két legnagyobb vízgyűjtő rendszerét, a Nílust és a Kongót — sőt, a 2950 méter magas Bigugu hegy lejtőin található forrást ma a világ leghosszabb folyójának legtávolabbi forrásaként tartják számon. Az erdő közepén egy 70 méter magas lombkorona sétányról ismerkedhetünk meg a hatalmas fákkal és azok lakóival. Esténket a dzsungel közepén töltjük egy vendégházban.
Szállás: vendégház (2-4 fős szobák).

A dzsungel zajára kelve elfogyasztjuk reggelinket, majd a parkot átszelő úton haladva több megállót is tartunk, hogy magunkba tudjuk szívni az erdő varázsát. Megkezdjük utunkat vissza a főváros felé, ám közben még útba ejtjük a volt királyi rezidenciát. Nyanza — amely egykor Ruanda lüktető szíve volt — adott állandó lakhelyet az eredetileg nomád természetű királyságnak. A fővárosba érve meglátogatjuk a Kandt múzeumot, ahol az ország történelmével, illetve a helyi hüllőkkel is közelebbről megismerkedhetünk.
Szállás: szálloda (2-4 fős szobák).

Mai napunkat Ruanda fővárosának, Kigalinak felfedezésével töltjük. Pont látogatásunk napjára esik a minden hónap utolsó szombatján megtartott közmunka napja, így egy igazán különleges és pezsgő arcát láthatjuk a városnak, ahogyan ez a nagy közösség együtt dolgozik a város szépségéért és tisztaságáért. Délelőtt sétával felfedezzük a belvárost, majd az ország sötét történelmével ismerkedünk meg. 1994-ben alig 100 nap leforgása alatt közel 1 millió ember veszítette el életét a tuszik ellen indított népirtásban. A népirtásnak emelt emlékhely mélyen megérintő, hiszen több mint 250.000 áldozat emlékét őrzi, és arra ösztönöz, hogy elgondolkodjunk a gyűlölet és erőszak megelőzésének fontosságán. A múzeum interaktív kiállításai révén betekintést nyerünk a genocídium előzményeibe és következményeibe, valamint az áldozatok életébe. Megebédelünk, majd a főváros szélén található természetvédelmi parkba látogatunk. A lápos területre épített pallókon sétálva számtalan madárfajt figyelhetünk meg, közöttük a jellegzetes szürkenyakú koronásdarut. Délután Kigali autómentes övezetét fedezhetjük el, ahol rengeteg helyi kézműves árut és művészeti tárgyakat is nézegethetünk, vásárolhatunk. Kiadós búcsúvacsoránk elfogyasztása után, késő este érünk ki a repülőtérre, ahol megválunk hűséges sofőrünktől és kisbuszunktól, s megkezdjük hazautazásunkat.
Az éjszakát repülőgépen utazással töltjük.

Átszállást követően, várhatóan a délutáni órákban érkezünk Budapestre.