Egy túra mind felett: Új-Zéland

Várhatóan a délelőtti órákban találkozunk Budapesten, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2B termináljának indulási szintjén, a 80. számú csomagfeladó pult előtt, majd megkezdjük hosszú repülésünket Új-Zéland irányába. Körutazásunk a Föld túlsó felére vezet: a Déli-sziget és az Északi-sziget gleccserei, vulkánjai, nemzeti parkjai és A Gyűrűk Ura forgatási helyszínei várnak ránk.

Az éjszakát repülőgépen utazással töltjük.

Valamelyik ázsiai nagyváros repülőterén átszállva folytatjuk utunkat Új-Zéland felé. Napunk legnagyobb része utazással telik, miközben sorra haladunk át az időzónákon: mire célba érünk, óráinkat csaknem fél nappal kell előreállítanunk. Amennyiben a menetrend engedi, útközben fakultatív feltámadási szentmisén is részt veszünk.

Az éjszakát repülőgépen utazással töltjük.

Hosszú utazás után, előreláthatóan az esti órákban száll le utolsó repülőjáratunk Új-Zéland Déli-szigetének legnagyobb városában, Christchurchben. Felvesszük bérelt kisbuszunkat, és belvárosi szállásunkra hajtunk.

Szállás: egyszerű hotel (3-4 fős szobák).

Reggel feltöltjük élelmiszerkészleteinket, majd rövid sétát teszünk Christchurch belvárosában. A Déli-sziget legnagyobb városának központját a 2011-es pusztító földrengés után nagyrészt újjá kellett építeni: régi kőépületek, merész új terek és az Avon-folyó fűzfás partja keverednek itt egymással. Innen a Canterbury-síkságon át a Rakaia-szurdokhoz autózunk, ahol a hegyek közül kiszabaduló folyó türkizkék vize sziklafalak közé szorul.

Délután Középföldére látogatunk, a Tolkien által elképzelt ősi földre, ahol A Gyűrűk Ura és A hobbit története játszódik – a könyvek filmváltozatait ugyanis Új-Zélandon forgatták. Irány a rohírok hazája, Edoras! A forgatási helyszínül szolgáló Mount Sunday magányos dombjára rövid túra vezet. A csúcsról körös-körül a Déli-Alpok havas hegyei és a Rangitata-folyó széles, kavicsos völgye látszik, így könnyen megértjük, miért választotta az emberek népe éppen ezt a helyet hazájául. Estére Fairlie-be érkezünk: szállásunk az Aoraki Mackenzie Nemzetközi Sötét Égbolt Rezervátum közelében található, így remek alkalmunk lesz elcsodálkozni a déli félteke számunkra szokatlan csillagképein – szerencsés esetben akár még északisarkifényt (aurora australis) is láthatunk!

Szállás: apartmanház (3-4 fős szobák). Ezen a szállásunkon egymás után két éjszakát töltünk.
Gyalogtúra: táv 4 km; szint fel 150 m, le 150 m.

Ma első állomásként két testvért, a Tekapo-tavat és a Pukaki-tavat keressük fel: tejes-türkiz színüket a gleccserek által finomra őrölt kőzetlisztnek köszönhetik. A Tekapo partján meglátogatjuk a kis anglikán Jó Pásztor templomot, majd irány a Déli-Alpok szíve, az Aoraki/Mount Cook Nemzeti Park! A 3724 méter magas Mount Cook Új-Zéland legmagasabb hegycsúcsa, egyben hegymászók, síelők és extrémsportolók kedvelt helyszíne. Elsőként a Tasman-gleccser végmorénatavát csodáljuk meg, majd ebéd után a nemzeti park látogatóközpontjában a vidék hegymászótörténetébe pillantunk be.

Ezután bakancsot húzunk, és nekivágunk a Hooker-völgy túraútvonalának. Az ösvény technikailag nem nehéz, ám annál látványosabb: havas hegyek, gleccserpatakok és függőhidak között vezet a gyakran apró jéghegyekkel tarkított Hooker-tóig, útközben pedig a Müller-gleccserre és a Mount Cook csúcsára is csodás kilátás nyílik. Este fotómegállókkal tarkított úton térünk vissza szállásunkra.

Szállás: apartmanház (3-4 fős szobák).
Gyalogtúra: táv 15 km; szint fel 300 m, le 300 m.

Reggel visszatérünk Christchurchbe, hogy megismerkedjünk Új-Zéland legmagasabb őshonos fáival. Egy egykori farmbirtok kis erdejében álló, égbe törő kahikateák már jóval az első európai telepesek érkezése előtt itt magasodtak. A flóra után a fauna is terítékre kerül: egy vadrezervátumban az ország első számú jelképével, a kivimadárral köthetünk közeli ismeretséget. A kivik éjszaka aktívak, ezért egy elsötétített kifutóban figyelhetjük, ahogy hosszú csőrükkel élelem után kutatva totyognak az avarban. Piknikebédünket is ebben az idilli környezetben fogyasztjuk el, mielőtt a Nemzetközi Antarktisz Központba látogatunk. Christchurch az antarktiszi expedíciók egyik legfontosabb kiindulópontja: innen indulnak a kutatórepülőgépek a fehér kontinensre, és több ország antarktiszi programjának logisztikai központja is itt működik. A kiállításon kipróbáljuk, milyen érzés túlélni egy antarktiszi hóvihart, a sarkkutatók lánctalpas Hägglund-terepjárójával zötyögünk végig egy akadálypályán, és megismerkedünk a mindig vidám törpepingvinekkel is. Estére érkezünk a gazdag óceáni élővilágáról világhírű Kaikourába.

Szállás: apartmanház (2-3 fős szobák).

Kaikoura partjai előtt a mély tengeralatti kanyonból feláramló, tápanyagban gazdag víz bálnáknak, delfineknek, fókáknak és számtalan tengeri madárnak kínál bőséges táplálékot. Delfinekkel úszni a természetes élőhelyükön olyan élmény, amiért megéri nagyon korán kelni! Napkeltekor kihajózunk a Kaikoura-félsziget mellől, felvesszük búvárruhánkat, maszkunkat és uszonyainkat – és irány az óceán! Többször is vízbe ugorhatunk a fürge és kecses sötét delfinek csapatai között: hogy milyen érzés, azt szavakkal nehéz visszaadni. Aki nem szeretne az óceánba merészkedni, a fedélzetről is gyönyörködhet a delfinekben.

Visszatérve a szárazföldre sétát teszünk a Kaikoura-félsziget parti ösvényén, ahonnan egy népes új-zélandi medvefóka-kolóniát is megfigyelhetünk. Kaikoura neve maori nyelven nagyjából annyit tesz: langusztalakoma. A tengeri languszta ma is a város leghíresebb alapanyaga és jelképe, ezért egy legendás útszéli bódénál mi is megkóstoljuk, mielőtt ismét északnak fordítjuk kisbuszunk orrát.

Délután érkezünk Új-Zéland legnagyobb bortermő vidékére, a Marlborough borvidékre, amelyet a sauvignon blanc második hazájának is neveznek, de chardonnay és pinot noir is gazdagon terem itt. Egy helyi pincészetben borkóstoló keretében ízleljük meg a híres új-zélandi nedűket – és természetesen vásárolhatunk is a különleges palackokból.

Szállás: motel (3-4 fős szobák). Ezen a szállásunkon egymás után két éjszakát töltünk.
Gyalogtúra: táv 5 km; szint fel 100 m, le 100 m.

Mai napunkat a Déli-sziget északi partján, az Abel Tasman Nemzeti Parkban töltjük. Új-Zéland legkisebb nemzeti parkját 1942-ben alapították, és arról a holland hajósról nevezték el, aki 1642-ben európaiként elsőként érte el az ország partjait. Reggel Marahauban vízitaxira ülünk: fehér homokos öblök és sűrű, páfrányos erdők mellett hajózunk el Onetahuti öbléig, ahol kétszemélyes tengeri kajakokra váltunk. A Tonga-szigeti tengeri rezervátum csillogó vizein evezünk: barlangok, sziklaformák és rejtett öblök tárulnak fel, amelyek csak a víz felől fedezhetők fel igazán – kis szerencsével sütkérező medvefókákkal is összefuthatunk.

A déli órákban kikötünk a vadregényes Bark-öbölben, ahol jut idő ebédre és némi fürdőzésre is. Innen gyalogszerrel folytatjuk utunkat az Abel Tasman Coastal Track ösvényén Anchorage felé, átkelve egy függőhídon, zöldellő erdőkön és lenyűgöző kilátópontokon. A túra végén újra vízitaxiba szállunk, és visszatérünk Marahauba. Szállásunkra tartva még megállunk a Split Apple Rocknál: a kettévágott almára emlékeztető, mintegy 120 millió éves gránittömböt a maori legenda szerint két, a birtoklásáért viaskodó isten hasította ketté.

Szállás: motel (3-4 fős szobák).
Gyalogtúra: táv 12 km; szint fel 300 m, le 300 m.

Reggel a Déli-sziget északi partján fekvő Nelson városában sétálunk, és felkapaszkodunk a belváros fölötti dombon álló katedrálishoz. Ezután meglátogatjuk az Egy Gyűrű megalkotójának műhelyét – najó nem, nem Szauront, ma még nem... A dán származású aranyműves, Jens Hansen kapta a megbízást a filmekben látható gyűrű elkészítésére, és fiával több mint negyven változatot készítettek belőle. A mester sajnos még azelőtt elhunyt, hogy művét a vásznon láthatta volna; műhelyét ma fiai viszik tovább, kis kiállításukon pedig a Hatalom Gyűrűi és különféle tünde-ékszerek is láthatók.

Kora délután Pictonban kompra szállunk: a hajó előbb a Déli-sziget északi csücskének erdős, fjordszerű öblei között kanyarog, majd kifut a két szigetet elválasztó Cook-szorosra. Az esti órákban érkezünk Új-Zéland fővárosába, Wellingtonba. Ismerkedésképpen a Mount Victoria kilátópontjára autózunk, ahonnan egyszerre látjuk a kikötőt és a domboldalakra kapaszkodó, kivilágított várost. Pihenésképpen ma főzés helyett egy helyi étteremben megkóstolhatjuk a város nevét viselő bélszínt (és kedvünk szerint néhány kézműves sört is!).

Szállás: hostel (2 fős szobák). Ezen a szállásunkon egymás után két éjszakát töltünk.

Vasárnap lévén napunkat fakultatív szentmisével kezdjük, majd reggeli után Új-Zéland fővárosának felfedezése következik. A Parlamentben vezetett sétán ismerkedünk meg annak a demokráciának a működésével, amely 1893-ban a világon elsőként adott szavazati jogot a nőknek, és amelyben a maori őslakos közösségnek garantált képviselete van.

Ezután a közeli, teljes egészében fából épült, 1866-ban felszentelt egykori anglikán székesegyház, a Szent Pál Katedrális neogótikus belsejébe lépünk be, majd az 1902 óta közlekedő siklóval a város fölé emelkedünk. A hegytetőn kis múzeum mutatja be a sikló történetét, innen pedig a kiterjedt botanikus kertben folytatjuk sétánkat: rózsák, begóniák és a város legrégebbi temetőjének sírkövei között ereszkedünk vissza a belváros felé.

Végül következik a kihagyhatatlan Nemzeti Múzeum, a Te Papa, ahol egyszerre kapunk betekintést az ország földrajzába, történelmébe, maori kultúrájába, állat- és növényvilágába. Ennél jobb összegzést nem is kaphatnánk az elmúlt napok élményeiről – s egyben új lendületet is, amellyel nekivágunk az Északi-sziget felfedezésének. Napunkat esti sétával zárjuk a wellingtoni tengerparton.

Szállás: hostel (2 fős szobák).

Szállásunkról Wellington filmes negyedébe, a Weta Műhelybe indulunk, ahol A Gyűrűk Ura filmtrilógiák fegyvereinek, páncéljainak, maszkjainak és teremtményeinek jelentős része készült. Vezetett séta keretében a kulisszák mögé is benézünk. A fővárost elhagyva továbbra is Középföldén járunk: irány Völgyzugoly, a tündék varázslatos otthona! Két rövid körsétán járjuk be a Kaitoke Regionális Park forgatási helyszínét és az azt körülölelő esőerdőt. Kisbuszunkkal átkapaszkodunk a Remutaka-hágón, melynek kilátójából a túloldali Wairarapa-vidék szelíd dombjaira látunk le.

Délután az Aorangi-hegység lábánál túrázni indulunk a látványos Putangirua tündérkémények közé: a kavicsos patakmederben haladva egyre magasabb, szürke kőtornyok zárnak körül bennünket. A tornyokat az eső és a patak vájta ki a laza üledékből, csúcsukat keményebb kőzetsapka védi az eróziótól. Ahogy a baljós formák között bolyongunk, rögtön megértjük, miért ezt a helyszínt választották az utolsó Gyűrűk Ura-film Holtak Ösvényén játszódó jeleneteihez... Napunk zárásaként visszatérünk a valóságba: az Északi-sziget legdélebbi pontján, a Palliser-fokon mintegy 250 lépcsőfokon kapaszkodunk fel az 1897 óta őrködő, piros-fehér csíkos világítótoronyhoz, a sziklás parton pedig az Északi-sziget legnagyobb medvefóka-kolóniájának lakóit figyelhetjük meg.

Szállás: mobilház (3 fős szobák).

Ma az Északi-sziget belseje felé vesszük az irányt. Első megállónk Greytown, ahol rövid sétát teszünk a kisváros viktoriánus stílusú faházakkal, kávézókkal és kézműves üzletekkel szegélyezett főutcáján – könnyedén magunk elé képzelhetjük az első telepesek idejének hangulatát. Innen Palmerston North felé tartunk, ahol egy igazi nemzeti szentély vár ránk: a Rögbi Múzeum. Az új-zélandiak számára a rögbi több mint sport – identitásuk szerves része, a legendás All Blacks játékosai pedig valódi hősöknek számítanak. A múzeum interaktív részében mi magunk is kipróbálhatjuk, milyen érzés passzolni, tolni és a labdát a célterületen letenni.

Ebéd után észak felé haladva a Rangitikei-folyó völgyébe érkezünk: Mangaweka közelében egy kilátópontról tekintünk le a folyó által vájt, hófehér agyagkő sziklafalakra, majd a Mokai-hídról mintegy 80 méteres mélységben látjuk kanyarogni alattunk a folyót. A látvány nem véletlenül tűnik ismerősnek: a Gyűrűk Ura filmekben ugyanis ez a szurdok volt az Anduin, amelyen a Szövetség tünde-csónakjain lefelé evezett. Estére a Tongariro Nemzeti Park közelében lévő szállásunkra érkezünk.

Szállás: hostel (4 fős szobák).

Reggel visszatérünk Középföldére, egyenesen Mordor peremére: a Tongariro Nemzeti Parkba utazunk. Ez Új-Zéland első nemzeti parkja, természeti és kulturális értékei miatt egyaránt az UNESCO világörökség része, tájait pedig három működő tűzhányó, a Tongariro, a Ngauruhoe és a Ruapehu uralja. Elsőként a Tawhai-vízeséshez sétálunk, ami furcsán ismerős lehet: ez ugyanis Gollam medencéje. A zuhatag kristálytiszta vizében tükröződő zöld erdők és mohás sziklák jóval barátságosabbak, mint a filmben! Ezután kisbuszunkban a Ruapehu oldalában kanyargó úton a Whakapapa síterep falujáig kapaszkodunk fel. Rövid séta vezet a Meads Wall fekete lávafaláig, amely a filmekben az Emyn Muil sziklás útvesztőjét alakította – a völgy fölött a távolban azonban már a Ngauruhoe szabályos kúpja, vagyis a Végzet hegye magasodik. A nemzeti park látogatóközpontjában a vulkánok működéséről és a hegyek maori hitvilágban betöltött jelentőségéről tudhatunk meg többet.

Turangi környékén megebédelünk, majd vízre szállunk: a Tongariro-folyó több mint ötven zúgóján át mintegy 13 km-es rafting kaland vár ránk. A zúgók szórakoztatóak, de nem túl ijesztőek, így előzetes tapasztalat nélkül is remek élményt nyújtanak; neoprénruhát, csizmát és kesztyűt is kapunk, így a hűvös víz sem szegheti kedvünket. A kristálytiszta vizéről híres folyó után élményekkel telve érkezünk a Taupo-tó partvidékén álló szállásunkra, egy igazi kiwi bachba. Így hívják az új-zélandiak egyszerű, sokszor saját kezűleg épített nyaralóházaikat, melyek ma is a nemzeti életérzés jelképeinek számítanak: luxus nincs bennük, otthonos hangulat annál inkább!

Szállás: nyaraló (3-4 fős szobák).
Gyalogtúra: táv 4 km; szint: fel 200 m, le 200 m.

Reggel vitorlásra szállunk Új-Zéland legnagyobb taván, a Taupo-tavon, amely egy hatalmas szupervulkán kalderáját tölti ki. Úti célunk a csak vízről megközelíthető maori sziklafaragás a Mine Bay sziklafalán: a több mint tíz méter magas arcot az 1970-es évek végén faragta ki egy maori faragómester. Ngatoroirangit, a legendás hajóst ábrázolja, aki a hagyomány szerint mintegy ezer éve vezette e vidékre a környék törzseinek őseit.

Partra szállva a Waikato-folyóhoz, Új-Zéland leghosszabb folyójához sietünk, amely szűk sziklacsatornába préselődve zúdul alá a türkizkék Huka-vízesésen; a dübörgő vízfalat a folyó fölött átívelő hídról, a keleti kilátópontról csodáljuk meg. A közelben megállunk egy páratlanul széles kínálatot felvonultató helyi méhészetnél is. Következő megállónk egy meleg vizű patak a páfrányerdő közepén, ahol beleülhetünk a forró, záptojásszagú természetes gyógyvízbe.

Estére Rotorua városába érkezünk, ahol éppen ma tartják a heti esti piacot: a belváros ilyenkor megtelik élettel, fénnyel és illatokkal. Kézművesek portékái, friss zöldségek és gyümölcsök, valamint utcai ételkülönlegességek sorakoznak egymás mellett: ázsiai tészták, polinéz grillételek és új-zélandi specialitások közül válogathatunk. Üres kézzel vagy üres hassal innen senki sem távozik!

Szállás: hostel (4 fős szobák). Ezen a szállásunkon egymás után két éjszakát töltünk.

Reggel a vulkáni kalderában fekvő Rotorua-tó partján sétálunk, majd a Wai-o-Tapu Termálrezervátumba látogatunk. Itt található a Lady Knox gejzír, amely – némi rásegítéssel – minden délelőtt ugyanabban a percben tör ki, és hosszú perceken át lövelli magából a forró vizet. A vulkáni utóműködés formálta területen néhány órás sétát teszünk: felkeressük a fortyogó, türkiz és narancs színekben pompázó Pezsgőmedencét, a leírhatatlanul zöld Ördögfürdőt, számos gőzölgő krátert, ásványkiválásoktól tarka teraszt és több sárbugyogót.

Ebéd után a Whakarewarewa-erdőben sétálunk, ahol a több mint százéves kaliforniai mamutfenyők között egészen aprónak érezhetjük magunkat. A fák között kifeszített függőhidakból álló lombkorona-sétány segítségével közelebbről is megismerkedhetünk a faóriásokkal. Visszatérve a városba a termálparkba sétálunk, ahol lábáztató medencékben pihentethetjük meg a nap fáradalmait, körülöttünk pedig gőzölgő iszapfortyogók bugyborékolnak. A levegőbe szippantva egyből megértjük, miért csúfolják a helyiek a kén városát egyszerűen „Rohadt-Rua”-nak...

Szállás: hostel (4 fős szobák).
Gyalogtúra: táv 8 km; szint: fel 200 m, le 200 m.

Csodálatos nap vár ránk! Első reggelink után korán útnak indulunk, hiszen célunk a Megye-beli Hobbitfalva, egész Középfölde legépebben maradt díszlete Matamata közelében. Valóban az egész falut felépítették: kóborolhatunk a jellegzetes kerek ajtós hobbitüregek, a színpompás kertek és a kis füstölgő kémények között, megpillanthatjuk Zsáklak kapuját, sőt egy berendezett hobbitüregbe be is léphetünk – mindezt a zöldellő új-zélandi táj ölelésében. A séta végén a hobbitok szokásához híven második reggelinket is itt fogyasztjuk el: a Zöld Sárkány fogadóban a ház saját italaival köszöntenek, majd az ikonikus hídon átsétálva a malom épületében dúsan terített asztal vár.

A közelben található a Kék-forrás, melynek vize akár száz évig szivárog a föld alatt, mire felszínre bukkan. Ezért olyan kristálytiszta, hogy a mederben ringó vízinövények minden szála kivehető. Rövid séta után délután Waitomo mészkővidékére érkezünk, amely barlangjairól világhíres. Az esőerdőben kanyargó Ruakuri-ösvényen mészkőívek, természetes alagutak és a mélyben zúgó patak kísérik lépteinket – kedvcsinálóként a holnapi földalatti kalandhoz.

Szállás: hostel (6 fős szobák).

Reggel ismét raftingozni indulunk – csakhogy ezúttal nem a hagyományos „whitewater”, hanem a Waitomo-barlangvidék különlegessége, a „blackwater” rafting vár ránk! Neoprénruhát öltünk, ami véd a hideg víztől, hiszen a következő órákat egy barlangi patakban töltjük. Úszógumit veszünk magunkhoz, sisakot csatolunk a fejünkre, és így ereszkedünk le helyi vezetőinkkel a föld alá: kezdetben kúszunk-mászunk, majd az úszógumikba ülve sodródunk lefelé a patakon, miközben fejünk felett világító parázsférgek ezrei festenek apró kék csillagokat a barlang mennyezetére.

Délután megérkezünk Aucklandbe, Új-Zéland legnagyobb városába, ahol az ország lakosságának mintegy harmada él. A 328 méteres Sky Tower – a déli félteke második legmagasabb szabadon álló építménye – kilátóteraszáról madártávlatból búcsúzunk a vulkáni kúpokkal pettyezett várostól és két kikötőöblétől. Ezután felkeressük a Szent Patrik székesegyházat, ahol vasárnap lévén szentmisén is részt vehetünk, vagy szabadon fedezhetjük fel a belvárost. Innen már irány a repülőtér: este megkezdjük hosszú utunkat Európa felé.

Amennyiben a barlangi patak vízszintje nem teszi lehetővé a programot, a blackwater raftingot száraz barlangtúrára cseréljük.
Az éjszakát repülőgépen utazással töltjük.

Várhatóan az esti órákban érkezünk Budapestre.