Szíria

Várhatóan a reggeli órákban találkozunk a kelenföldi autóbusz-állomás főbejáratánál, ahonnan transzferbuszunkkal a bécsi repülőtérre utazunk, majd közvetlen járattal Damaszkuszba repülünk. A szír fővárosban már várnak minket: az út teljes hosszán velünk lesz egy helyi kísérő, aki az ügyintézést és a logisztikát kezeli, kisbuszunkat pedig ugyanaz a helyi sofőr vezeti az első naptól az utolsóig — a csoport tehát végig egyetlen járműben marad. Szállásunk elfoglalása után nekivágunk az óváros felfedezésének. Damaszkusz a világ egyik legrégebben folyamatosan lakott városa, óvárosa pedig UNESCO-világörökség: fűszertől és szappantól illatos bazársorok, római oszlopcsonkok és eldugott belső udvarok között sétálva szippantjuk magunkba a helyi életet. Vacsoránkat egy tradicionális étkezőhelyen fogyasztjuk el, ahol kiderül, mennyivel ízesebb a falafel és a humusz ott, ahol otthon van.
Szállás: egyszerű szálloda (2 fős szobák). Ezen a szállásunkon egymás után három éjszakát töltünk.

Reggeli után az Omajjád-mecsethez indulunk, amely egymaga elmeséli Damaszkusz háromezer évét. Az időszámításunk előtti IX. században itt az arámiak eső- és viharistenének, Hadadnak állt szentélye, a hellenisztikus korban Zeuszhoz, a rómaiak alatt Jupiterhez szólt ezen a helyen az ima, a IV. században keresztény székesegyház lett, majd a VIII. század elején emelték fölé a kalifák a ma is álló mecsetet. A hagyomány szerint itt őrzik Keresztelő Szent János fejének relikviáját, néhány lépéssel északra pedig Szaladin szultán mauzóleuma áll. Következő állomásunk az Azm-palota, az oszmán évszázadok egyik legépebben fennmaradt damaszkuszi lakóháza, hűs belső udvarokkal, faragott mennyezetekkel. Innen az Egyenes utcán — a világ kevés utcája közül az egyiken, amely név szerint szerepel a Bibliában — a keresztény negyedbe sétálunk, ahol vasárnap lévén harangszó kíséri utunkat. Felkeressük Anániás házát, ahol a hagyomány szerint Pál apostol is megszállt megtérése után, majd az egykori zsidó negyed csendes utcáin folytatjuk sétánkat. Megállunk a Hidzsáz-vasút pompás damaszkuszi állomásánál is: innen indultak a zarándokvonatok Medina felé, északi irányban pedig egészen Isztambulig lehetett rajta utazni. Napunkat a Szíriai Nemzeti Múzeumban zárjuk, ahol a rézkortól az iszlám hódításig követhetjük végig az ország történelmét.
Szállás: egyszerű szálloda (2 fős szobák).

Mai napunkon Damaszkusz peremvidékén az elmúlt évtizedek történetével ismerkedünk. Első állomásunk a Panoráma Múzeum, amelyet észak-koreai tervezők és művészek építettek az 1973-as jom kippuri háború emlékére. Az Aszad-rezsim 2024-es bukása után fegyveresek forgatták fel a kiállítást, és megrongálták az egykori elnököt ábrázoló észak-koreai szocreál freskókat — a hely hangulata ettől lett csak igazán különös. Ezután Jarmúk városrészbe megyünk: az 1957-ben palesztin menekülteknek létrehozott tábort 2012-ben a felkelők foglalták el, őket 2015-ben az Iszlám Állam szorította ki innen, a civil lakosság pedig az állandó harcok miatt nagyrészt elhagyta a negyedet. A szétlőtt utcák mára a polgárháború legismertebb szimbólumai közé tartoznak. Napunkat egy tanktemetőben folytatjuk, ahol tágas területen, szétszórva rozsdásodnak a kilőtt orosz és iráni harcjárművek. Utolsó állomásunk Douma: a 2013-ban a felkelők kezére került kerületet a rezsim öt éven át tartotta ostrom alatt, gátolva az élelmiszer- és segélyszállítmányokat, míg 2018-ban a helyi milíciák megadták magukat. Ezek a helyszínek ma is élő városrészek — helyi kísérőnk abban is segít, hogy tisztelettel, a lakók háborgatása nélkül járjunk bennük. Estére egy helyi családhoz megyünk vacsorázni, ahol a szír vendégszeretet megtestesüléseként tevehús kerül az asztalra.
Szállás: egyszerű szálloda (2 fős szobák).

Reggelink után búcsút intünk Damaszkusznak, és a hegyek közé, Maalúlába indulunk. A sziklafalak közé kapaszkodó kis falu lakói többségében keresztények, a település pedig a világ utolsó néhány helye közé tartozik, ahol még élő nyelv az arámi nyugati dialektusa — vagyis Jézus anyanyelve. Megtekintjük a Szent Szergiusz és Bakkhosz-kolostort, amely a IV. század elején épült, és így a világ legrégebbi, ma is használatban lévő templomai között tartják számon. Innen a Krak des Chevaliers-hez utazunk, amely a Közel-Kelet legjobb állapotban megmaradt keresztes vára és az UNESCO-világörökség része is egyben; a johannita lovagok erődjét Arábiai Lawrence a világ legcsodálatraméltóbb váraként írta le. Nekünk azonban egyéb okunk is van megállni itt: 1218-ban, az ötödik keresztes hadjáratról hazafelé tartva II. András magyar király is megszállt a falak között, és komoly összeget adományozott a vár rendbetételére. A magyar szál pedig nem szakadt meg: az elmúlt években a Hungary Helps program támogatásával magyar régészek dolgoztak a vár állagmegőrzésén és feltárásán. A lőrések, a kettős védőfalak és a hatalmas lovagterem között sétálva könnyű elképzelni azokat az évszázadokat, amíg ez a hegytető Európa legkeletibb végvára volt. Estére a Keresztény-völgybe érkezünk, amely kolostorairól és templomairól ismert — és ahol a helyi borokat is lesz lehetőségünk megkóstolni.
Szállás: vendégház (2 fős szobák). Ezen a szállásunkon egymás után két éjszakát töltünk.

Reggelink elfogyasztása után hosszú út vár ránk a szír sivatag közepe felé: célunk az UNESCO-világörökség Palmüra. Az ókori Mezopotámiát a Levantéval összekötő karavánút legfontosabb oázisa terült el egykor, ahol a karavánok vizet, árnyékot és piacot találtak — ma sincs másképp, a városig és onnan vissza is órákat autózunk a homok és a kőpuszta között. Palmüra a római korban jutott a legnagyobb gazdagságra, sőt a III. században a legendás Zenóbia királynő vezetésével Rómával is szembeszállt. A fénykor emlékeit 2015-ben az Iszlám Állam részben felrobbantotta, a megmaradt oszlopsorok, síremléktornyok és a színház falai azonban ma is elárulják, milyen léptékű város virágzott a pálmák között. Ebédünket egy beduin táborban fogyasztjuk el, majd a sivatagon át hosszú úton indulunk vissza szállásunkra.
Szállás: vendégház (2 fős szobák).

Reggel Hamába utazunk, ahol az Orontész folyó partján hatalmas fa vízkerekek nyikorognak: ezek a szerkezetek már a bizánci idők óta emelik a vizet a városba, és mai napig a település jelképei. Rövid sétát teszünk az óvárosban, megnézzük a XII. században épült Nureddin-mecsetet, majd továbbindulunk Maarat al-Numan városába. Az itteni Mozaikmúzeum, a régió egyik legnagyobb gyűjteménye egy 1565-ben emelt oszmán karavánszerájban kapott helyet. Hogy a késő római és bizánci mozaikok egyáltalán láthatók legyenek, helyi régészeknek és önkénteseknek kellett több kamionnyi homokzsákkal letakarniuk őket 2014-ben. A terv bevált: az épületet később több bombatalálat érte, a mozaikok többsége mégis épségben fennmaradt az utókor számára. Innen a holt városok felé fordulunk, amelyek Észak-Szíria ókori falvaiként szintén a világörökség részei. Serjilla a bizánci korban virágzott, lakói a VIII—IX. század körül hagyták el — a száraz éghajlat viszont meglepően jól konzerválta a házakat, a közfürdőt és az olajpréseket. A szomszédos Al-Bara ráadásul különös, piramis formájú síremlékeiről is ismert. Estére megérkezünk Aleppóba.
Szállás: egyszerű szálloda (2 fős szobák). Ezen a szállásunkon egymás után három éjszakát töltünk.

Egész napos felfedezésre indulunk Szíria legnagyobb városában, Aleppóban, amelynek óvárosa UNESCO-világörökség. Első állomásunk a Citadella: ez a város közepén magasodó fennsík a Kr. e. harmadik évezred óta folyamatosan használatban van. Kezdetben az arámi viharisten, Hadad temploma állt itt, Nagy Sándor után hellenisztikus akropolisszá építették át, mai alakját pedig a keresztes háborúk évszázadaiban nyerte el. Ostromolták mongolok és Timur Lenk csapatai is, az 1850-es aleppói felkelés idején pedig a város védelmét az iszlámra áttért Murad pasa — azaz Bem apó — vezette, aki néhány héttel később meg is halt itt. A citadella a polgárháborúban ismét szerepet kapott: az óvárost elfoglaló felkelők a fellegvárat nem tudták bevenni, a bekerített erődbe középkori alagutakon juttattak be utánpótlást a védők. Következő állomásunk a VIII. században alapított Aleppói Nagymecset, ahol a hagyomány szerint Keresztelő János apjának, Zakariásnak a sírja található. Innen a bazárba megyünk. A hatalmas fedett szúk súlyos károkat szenvedett a háborúban, ám az élet visszaköltözött a romok közé: a sikátorokban ma ismét szövetet, fűszert és rézárut kínálnak, mi pedig felkeressük a környék leghíresebb karavánszerájait is. Ezután a Baron Hotelhez sétálunk, a város első nyugati szállodájához: erkélyéről hirdette ki Fejszál emír Szíria függetlenségét, és itt írta Agatha Christie a Gyilkosság az Orient expresszen első fejezeteit — nem véletlen, hogy a regény éppen Aleppóban kezdődik. Vendégül látta ez a ház Kemal Atatürköt, Charles de Gaulle-t és Jurij Gagarint is. Aleppó azonban nem csak vendégeiről híres: a városnak saját szappana van. Az olíva- és babérolaj keverékéből főzött, hónapokig érlelt aleppói szappant évezredek óta használják a környéken, készítése pedig alig változott ezalatt — magunk is megnézzük, hogyan születik a Dzsubaili szappanfőzdében, amelyet évszázadok óta ugyanaz a család vezet. Napunkat a keresztény negyedben zárjuk, ahol örmény, maronita és melkita templomok mesélnek Aleppó másik arcáról.
Szállás: egyszerű szálloda (2 fős szobák).

Első állomásunkon, Kalb Lozeh apró észak-szíriai falujában meglepően ismerős látvány fogad bennünket. A mészkőből épült bazilika két tornya és hatalmas ívei inkább egy középkori európai katedrálisra emlékeztetnek, pedig a templom 460 körül készült el — hét évszázaddal a párizsi Notre-Dame előtt. Az ikertornyos homlokzat legkorábbi ismert példáját sokan a román és a gótikus építészet távoli előképének tartják, a 2019-es Notre-Dame-tűz után pedig a világsajtó „Szíria Notre-Dame-jaként” fedezte fel újra. A Szent Simeon-bazilikában folytatjuk a napot: Simeon úgy szakadt el a világtól, hogy évtizedeken át egy oszlop tetején élt — ezért már életében ezrek zarándokoltak hozzá. 459-es halála után oszlopa körül hatalmas templomkomplexum épült, amelynek romjai máig impozánsak, még ha maga az oszlop nem is maradt fenn. Innen a II. századi romvárosba, Katúrába látogatunk, amely elsősorban jó állapotban fennmaradt pogány kori sziklasírjairól ismert. Estére visszatérünk Aleppóba, és egy hagyományos aleppói vacsorával búcsúzunk Szíriától.
Szállás: egyszerű szálloda (2 fős szobák).

Reggeli után a repülőtérre indulunk, elbúcsúzunk helyi kísérőnktől és sofőrünktől, majd megkezdjük hazautunkat. Isztambuli átszállást követően várhatóan a délutáni órákban érkezünk Budapestre.